Calendar24
Calendar
Calendar
The Company Pal Frenak Productions News Press Support Us Contact Navigation
Press
Taxi MagazinLUTTE

– Gyakran dolgozol vendégkoreográfusként külföldi együttesekkel. Milyen kihívást jelent számodra Bartók táncjátékának a színrevitele a Budapesti Operaházban?

– Szabad kezet kaptam az Operaháztól, így a rám jellemző organikus mozgásrendszert alkalmazom, összekötve a klasszikus technikával, a szépen kidolgozott vonalakkal. Természetesen tanulmányoztam a különböző feldolgozásokat, a korábbi koreográfiákat, amelyek közül számomra szcenikailag is és koreográfiailag Seregi Lászlóé a legeredetibb. Nagyon fontos volt, hogy beleérezzek Bartók zenei világába, az ő kaotikus rendszerű, tökéletes kompozíciójába építsem be az emberi kapcsolatokat. A fából faragott királyfi alaptematikája az, hogy valakit nem fogadnak el, ezért megalkot magának egy személyiséget, hogy azon keresztül fogadtassa el magát. Hármas szerkezetet alkottam, három királyfival, három királylánnyal és három fából faragottal, három tündérrel, ahol a szerepek is áthelyeződhetnek. Ebben megjelenik a múlt, a jelen, a jövő,illetve a test, a lélek, a szellem szimbolikája abból az elgondolásból, hogy az ember nem csak az, amit elhitet magáról vagy ahogyan kinéz. A happy enden is változtattam, a királyfi és a királylány egymásra találása csak látszólagos. Végtelenbe tartó lejtőt, csúszdarendszert találtam ki izgalmas térformaként, ami az összes résztvevőnek újszerű, destabilizáló, és azonnal egy közös megoldandó feladatba rendezi őket. Nincsenek sztárok és alárendeltek.

read more
hvg.huLUTTE

hvg.hu: Hogy kerültek új darabjába az izlandi harcművészet elemei?

Frenák Pál: Évekkel ezelőtt intuitív módon kezdtem el foglalkozni a skandináv művészettel. Tavaly elutaztam Izlandra, kíváncsi voltam a kultúrájukra, felkerestem többek között a Harpa művészeti központot és számos múzeumot, kiállítóteret is, belenéztem az izlandi tradicionális harcművészetbe. Kiderült, hogy a glima tartalmazza azt a megjelenítési formát – szíjjakba kapaszkodó testekkel –, amit már korábban kigondoltam a harc tematikával foglalkozó koreográfiámhoz. Emellett a bokszból, a cselgáncsból, a dzsúdóból mint küzdősportokból is merítettem inspirációkat. Úgy vélem, hogy a jelenkori társadalmi helyzet beszorítja az embert az örökös harc állapotába.

hvg.hu: A harc, a küzdelem, a versengés a Frenák-koreográfiák visszatérő motívuma. A Lutte egyfajta sűrítménye a külvilág felől érkező végtelen agressziónak a párizsi, brüsszeli, nizzai terrortámadásokon át a menekültekkel szembeni embertelen bánásmódig? Ez indította arra, hogy hangot, képet, mozgást adjon korunk hadban álló világának?

F. P.: Igen, Lutte a jelenkor konkrét eseményeiből táplálkozik, miközben absztrakt módon reflektál rájuk. Szájbarágós megjelenítési forma helyett erős olvasatát szeretnénk adni korunk civilizált barbarizmusának. A test relációjának a hatalommal, az „öröklét” tévhitével. Sokan azt hiszik, hogy tartható állapot az a tévtudat, hogy itt és most mindent birtokolhatnak. Ebből fakad a mértéktelen fogyasztás is. Nem az örökkévalóságban, a szellemi, lelki tartalmak továbbvitelében hisznek a további generációk számára.

read more
ApokrifUN

Mit jelent az „egy” akkor, ha maga az Un szerkezetét tekintve fragmentált, egymástól elkülönülő mozaikdarabokból épül föl, áll össze, és ha mégis egység, vagyis egész, akkor annak mi a jelentése? Mi tartozik bele? Mit jelent egyáltalán maga az összetartozás? A kérdések jelentőséget nyernek, hiszen az „egy” nem alapból adott, jóval inkább a kettőről és a sokról kell beszélnünk, legalábbis a különálló mozaikokból felépülő előadás emelletti állásfoglalásként értelmezhető.

read more
Magyar NarancsLUTTE

És persze tiszta, brutális tánc színházi körülmények között. A Lutte talán az utóbbi tíz év legfontosabb darabja a Frenák-életműben. Minden truváj megtalálható benne, ami az eddigi koreográfiáiban: a balett, a Cunningham- és a Limón-technika, a harcművészet és a butoh sajátos vegyületéből összeálló, ám immár összetéveszthetetlen mozdulatrendszer, a különleges, mérnöki pontossággal szerkesztett, letisztult színpadi tér, az előadáshoz írt torz technózene, a pontos önidézetek és a többi.

Vagyis minden, ami a makacs alkotói ön­azonosságról szól, amelynek eredménye ez a mégis friss és sokféle szemüveggel nézhető darab.

read more
fidelio.huLUTTE

Frenák Pál a kortárs magyar táncélet egyik – ha nem a – legmeghatározóbb alkotója. Darabjainak impulzivitása, témáinak minden időben aktuális jellege a befogadót a leghatározottabban gondolkodása készteti. A több évtizedes múltra visszatekintő társulat életében fellelhetünk olyan csomópontokat, amelyekben a jellegzetes frenáki gondolkodásmód még erőteljesebben visszaköszön és ebből kifolyólag ezen koreográfiák – akár egy híd pillérei – stabil alapként tartják a folyamatosan formálódó életművet.

Ezek közé tartozik az ikonikus Fiúk című mű, amely nagy érzékenységgel járja körül a férfi-lét minden szépségét és kihívását, de vitathatatlanul ide sorolódik a Tricks&Tracks is, amely az emberi kapcsolatok színtereibe nyújt érzékeny bevezetést. Egyszerre felemelő és fájdalmas szembesülés a néző számára minden egyes darabja, hiszen egyszerre ad válaszokat a "Ki vagyok én?", valamint a "Hol vagyok a világban?" kérdéseire. A teljes testi és lelki lecsupaszítás – mely szinte mindegyik Frenák-mű sajátja – nem csupán a táncosokat, hanem a befogadókat is érinti; a pőre őszinteség lerántja a leplet önnön hazugságainkról is.

read more
tanckritika.huLUTTE

A Lutte több szempontból is fontos lehet a frenáki életműben. Egyrészt kiteljesíti, csiszolja azt, hiszen tökéletesen illeszkedik a korábbi előadások sorába. Mind formai-technikai szempontból visszatérnek a jellegzetes fogások (akrobatikus, veszélyes mozgássorok; spirális lefelé és/vagy oldalirányú forgások köteleken; hirtelen, erős lendületből indított, majd elfúló mozdulatok; ütközések és eloldások), mind tematikus szinten megjelennek benne a koreográfusra jellemző motívumok (vonaglások fénycsíkban; határozott belépők, fényajtók; populáris vagy kloáka kultúrából beemelt, elidegenített motívumok; más kultúrák mozgásanyaga; kontrasztos világítás; agresszív, stimuláns zene; központi térszerkezet, kötelékek; a kommunikáció kérdései stb.). Azonban a Lutte nemcsak folytatja, lezárja és újra megnyitja, de egyúttal át is sajátítja az életművet: párbeszédbe kezd vele. Reflektál a korábbi előadásokra.

read more
fidelio.huUN

- Úgy hírlik, nagy sikert arattatok Németországban.

- Két évvel ezelőtt már jártunk Aachenben a nemzetközi Schrittmacher táncfesztiválon és a közönség akkor nagyon jól fogadta a Fiúkat. Bár az együttes járt már Németországban, én is koreografáltam például a Bielefeld Tanzteater számára, mégis meglepett minket, hogy milyen gyorsan terjedt az előadás híre és nagyszerű volt a kritikai visszhang is. A szervezők így idén arra kértek fel, hogy mi legyünk a záróprogram. Négy estén játszottuk a Birdie-t, és még nagyobb sikerünk volt, mint tavalyelőtt. A márciusi előadásokra már több hónappal korábban elkelt minden jegy és állva tapsolt a közönség. Pontosabban nem csak tapsoltak, hanem a több mint négyszáz fős hatalmas nézőtéren a lábukkal dübörögtek az emberek, mert ott az a szokás.

read more
tiszatajonline.hu - 2015. június 10.BIRDIE

Az előadás nem illusztrálja William Wharton amerikai író Birdy című regényét, illetve nem másolja Alan Parkernek a könyv alapján készült filmjét. Ezek csak kiindulópontok, ahogyan a koreográfus elmondása szerint az az élménye is, amikor egy Velence melletti szigeten járt, amely korábban elmegyógyintézetként működött. Megérintette a hely szelleme, és tanulmányozni kezdte a témát, lenyűgözte a szigetre kitoloncolt lakók megnyilvánulásainak logikája. „Bár őrültként kezelték őket, mert abban a korban a vízióik nem feleltek meg a társadalmi elvárásoknak, engem mégis erősen elgondolkoztatott.” „Van valami nagyon érdekes az őrületben” – magyarázza – „amikor valaki például órákig áll egy zárt ajtó előtt és egyfolytában csak kopogtat.” Frenák úgy érzi, a szigetlakók elrugaszkodtak a megszokott realitástól, és a látomásokon keresztül egyfajta szabadságra tettek szert.

A maguk módján mindannyian madarak voltak – mondja Frenák, aki ebben az új előadásában azt próbálja bemutatni, hogy „minden individuum a végén eljuthat ebbe a különleges madárállapotba, ami valamiféle korlátok nélküli, végtelen, légies állapotot jelent, egyfajta gondolati szabadságot.” Ennek a „madárállapotnak” a kifejezése a Birdie. Ahogyan a táncosaiban, úgy a nézőben is egész asszociációs sort indítanak el a jelenetek, amelyek a bezártság illetve a szabadság, a repülés élményét idézik, a bennünk és körülöttünk lévő falakról szólnak. Mégsem az üzenete, hanem sokkal inkább a titokzatossága és anomáliái által szólít meg bennünket a látvány. A színpadot egy geometriai formákból összeállított fém vázrendszer borítja (Lakos Dániel díszlete), ami részben a Logifaces design játék továbbgondolása. Jellemzően ezzel a mozdulatokat kiakasztó, a lendületnek gátat szabó traverzekkel destabilizálja a táncosok mozgását Frenák, kibillenti őket az egyensúlyukból. Így jut néha saját maguk számára is meglepetésszerű, őszinte pillanatokhoz a társulat. Tehát a gondolaton kívül a tér alakítja a mozdulatokat. Függetlenül attól, hogy mennyire alárendelt a tánc a testnek, illetve a térnek, a mozdulat mégis valójában a gondolat megtestesülése, amelynek, mint látjuk, hosszú és szerteágazó a története. Mert Frenák a bemutató előtt adott interjúkban azt is elmesélte, hogy ez az egész inspiráció arra volt jó, hogy előhívja az ő gyerekkori bezártság élményét az állami nevelőintézetből, illetve a táncosok gondolatait a témáról. Mindezzel olyan vad energiákat szabadít fel, amelyek révén új szemszögből láttatják az emberi létet, annak pszichológiai, történelmi, szociális vagy fizikai határait.

read more
Fidelio - 2015. március 22.BIRDIE

- A leírásban William Wharton 1978-as regényét és két filmet is említ, amik inspirációs forrásként szolgáltak a mostani előadáshoz. Mégis, a Birdie szabadságról és falakról szóló tematikája mintha mindig is ott munkált volna korábbi darabjaiban is. Mi tette ezt aktuálissá?

- A Birdie nekem több mint két szabadságról és bezártságról szóló film vagy egy regény élménye. Egyszer jártam Olaszországban, egy Velence melletti kis szigeten, a San Clemente hotelben, ami korábban elmegyógyintézetként működött. Raymond Depardon dokumentumfilmje is ennek az intézetnek a betegeit mutatja be, engem pedig megérintett a hely szelleme, és tanulmányozni kezdtem a témát. Egy-két betegként kezelt ember olyan fantasztikus dolgokat mondott, amiben én lenyűgöző logikát fedeztem fel. Bár őrültként kezelték őket, mert abban a korban a vízióik nem feleltek meg a társadalmi elvárásoknak, engem mégis erősen elgondolkoztatott.

read more
7 óra 7, 2014. március 24.Tricks & Tracks 2.

Nem tudom, mennyiben az előző epizód továbbgondolása a második rész, mennyiben hasonlít egymásra a két produkció, az viszont biztos, hogy ezen az estén egy percig sem vagyunk szabadjára engedve. A Fred Bigot által jegyzett hangok végig búgó, lüktető basszusának – már a nézőtérre lépve ez a mély, nyomasztó atmoszféra fogad minket – köszönhetően nincs olyan pillanat, amikor ne próbálna valamilyen módon belénk bújni a produkció. A pulzusunkat is könnyedén újrahangoló, elektronikus effektekből építkező, divatos, de a kortárs gépzenét sajátosan értelmező akusztikai hatás önmagában is lehengerlő. Remek összhangban működik a Marton János és Frenák Pál tervezte világítással, ami könnyedén zár le és emel ki tereket, teszi erotikusan sejtelmessé vagy éppen félelmetesen üressé a színpadot. Ugyan a fény hirtelen és erőteljes váltásaival együtt az idegtépő zene némiképp túlzásnak tűnhet, de ez a provokatív jelleg ezúttal jogos.

read more
divany.hu, 2015. február 28.Tricks & Tracks 2.

Mire figyelsz?

1999-ben mutatták be a Frenák Pál Társulat Tricks & Tracks című darabját, amely már akkor is a korszellemet próbálta megidézni, miközben a test és a személyiség, az egyén és a közösség viszonyát boncolgatta. A tavaly márciusban a Trafóban bemutatott, majd most hétvégén, illetve legközelebb 2015. május 20-21-én ugyanitt játszott Tricks & Tracks 2. részben folytatása, részben pedig újragondolása az eredetinek. Vagy persze, ha úgy tetszik, egyik sem, hiszen magában is kiválóan érthető és élvezhető, nemcsak az átgondolt, minden mozdulatot helyére rakó koreográfiának, hanem a mérhetetlenül profi társulatnak is köszönhetően.

A rövid, nem egészen egy órás darabot heten táncolják, a felöltözöttség és a meztelenség különféle fokozataiban – a test ugyanis nemcsak egyértelműen ruhátlan, vagy egyértelműen felöltözött. Ez a kettősség csupán azért tűnhet első látásra egyértelműnek, mert a nyugati kultúrában kulturális értelemben csak a felöltözött test számít elfogadottnak. A meztelenség mindig jelez valamit.

A ruha nem léte olyan jelentéseket hoz létre, amelyek annál hangsúlyosabbak, minél meglepőbb, vagy akár hétköznapibb a kontextus, amiben a meztelenség megjelenik. Színpadon meztelennek lenni jó ideje nem számít meglepőnek, még mindig okoz azonban kényelmetlen perceket. A testünk tabu. Pedig Frenák – és a Trafó – színpadán a legbrutálisabb jelenlét sokszor nem meztelenségben, hanem ruhában jön létre. Megmutatják, hogy csupaszok lehetünk akkor is, ha szőrmekabátot viselünk, a test ugyanis elleplezheti azt, amit a viselkedés már nem képes: a magány és az egymásra utaltság bonyolult és elemi feloldhatatlanságát.

read more
Revizor, 2014.03.16.Tricks & Tracks 2.

Revizor: Rendhagyó módon nem a gyerekkorodtól, de még csak nem is a pályakezdés éveitől indítanám ezt a beszélgetést. Közvetve mégis érinteni szeretném. Viszontagságokkal teli múltad, megpróbáltatásaid ugyanis így vagy úgy beépültek a műveidbe, sőt ennyi idő távlatából már személyesen is túlkerülhettél rajtuk. Vagy tévedek?

Frenák Pál: Nem akarok csalódást okozni senkinek, de én már régóta távolságot tartok a múltamtól. És nagyon sajnálom azokat, akik engem sajnálnak, és még mindig azt hiszik, hogy én magamat sajnálom. Bár Molnár Gál Péter azt írta annak idején, hogy Frenák úgy tud szenvedni, ahogy senki más, én valójában nem szenvedek, a múltamtól aztán semmiképp, mert ha szenvednék, már nagyon régen nem is léteznék. Nekem a művészet, az önkifejezés eszköz, amellyvel folyamatosan feldolgozom a múltamat és integrálódom a jelenben. Én mindig kimondom, amit szeretnék.

R: A kimondás egyben szabadulás is? Egyáltalán, ki lehet beszélni a fájdalmat, a megrázkódtatásokat?

FP: Nekem sikerült. Úgy gondolom, már a Gördeszkák sem volt egy autobiografikus darab, nem elsősorban rólam szólt. Az más kérdés, hogy megláttatok egyfajta szenvedést, és valamilyen globálisabb, átfogóbb módon talán képes vagyok arra, hogy megmutassam a magányt vagy a különbözőségekből, fizikai vagy lelki másságból fakadó törékenységet, ám a saját szenvedésem nem érdekel, sőt, halálra idegesít. Azt nem mondom, hogy soha sincs bennem szorongás, de kiben nincs manapság, kérdezem. Nekem is el kellett sajátítanom, hogy hogyan lehet a mindennapi agresszivitástól, politikától, elvárásoktól egyfajta távolságot tartani. Én ma már nem vagyok az a törékeny, magányos kisfiú, aki rácsok mögül néz ki a nevelőintézet ablakán. A siketek és nagyothallók jelrendszere is, ami egyébként az anyanyelvem, egy csodálatos ajándék az élettől. Egy fantasztikus kifejezési eszköz gyerekkorom óta, egy otthonos kommunikációs rendszer. Egy lehetőség. Egy másik dimenzió. Számomra nem a jelnyelv használata, sokkal inkább az volt küzdelmes, hogy a verbális kommunikáció elvárásainak valahogy megfeleljek.

read more
Magyar NarancsThe Hidden Men

read more

read more
Log In As our Partner!
Forgot your password? Send us an e-mail!
Működési beszámolók
2010 2011 2012