Péter Mårta @ Ellenfény
2005/5
FrenĂĄk PĂĄl Ășjabb elĆadĂĄsĂĄn a TrafĂł jĂĄtĂ©kterĂ©t egy sajĂĄtos, belsĆ âszĂnpadâ uralja; a dobogĂł tetejĂ©nek lejtĆs nĂ©gyzete jobbra esĆ sarkaival a földhöz közelĂt, mĂg baloldali Ă©le Ășgy tĂ©rdfölöttig Ă©r. Ez a tiszta geometriĂĄjĂș Ă©s hĂłfehĂ©r, csaknem szƱzies tĂ©relem lesz a jĂĄtĂ©k kietlen otthona, a lĂ©tbetaszĂtott lĂ©t birodalma. Minden a felĂŒletĂ©n vagy a peremĂ©n törtĂ©nik, minden itt mutatja magĂĄt, itt fordul egymĂĄsba. Mindennek itt a kezdete Ă©s vĂ©ge. A vilĂĄg vĂĄgĂłhĂdja ez. S majd vĂ©r is folyik rajta. De azĂ©rt nem kell nagyon megijedni, hiszen az ember eljĂĄtszotta mĂĄr a komolysĂĄg jogĂĄt is.
Az elsĆ vĂziĂł mĂ©g lĂ©gies asszociĂĄciĂłkat kelt; talĂĄn a kĂ©k Ă©g magasĂĄban, felhĆkön lebeg a lĂĄny â vĂ©ljĂŒk a nĂ©gyzeten suhanĂł kĂ©p miatt â, ĂĄm utĂĄna megpillantjuk a köteleket, amelyekbe majd a tĂĄncosnĆ is belegabalyodik, s csak szĂvĂłs kĂŒzdelem ĂĄrĂĄn szabadulhat. AztĂĄn szĂ©tpattan a hĂĄlĂł, Ă©s: sötĂ©t. A felĂŒtĂ©sben tehĂĄt szĂ©pen arcul legyintenek; egy könnyed gesztussal megfosztatunk az önĂĄllĂłsĂĄgrĂłl Ă©s szabadsĂĄgrĂłl szĆtt illĂșziĂłinktĂłl. Ez az alaphelyzet, innen indul a jĂĄtszma, amelynek korĂĄntsem szemlĂ©lĆi, sokkal inkĂĄbb rĂ©szesei vagyunk. S mintha a következĆ epizĂłdban mĂĄr tĂ©nyleg mi ĂŒlnĂ©nk a nĂ©gyzetes tĂ©relem hĂĄtsĂł peremĂ©n, mi dĆlnĂ©nk el, hogy majd pondrĂłkĂ©nt araszoljunk a napok vĂ©gtelen sorĂĄban. Ăs ha egy figurĂĄnak kampec, lefordul a horizontrĂłl, a sor vĂ©gĂ©n pedig rögtön ott egy mĂĄsik, mert tart a menetelĂ©s, vĂ©g nĂ©lkĂŒl, amiĂłta vilĂĄg a vilĂĄg. E bevezetĆ kĂ©pek bizonyos Ă©rtelemben szemĂ©lytelenek, hiszen az emberlĂ©ny kicsinysĂ©gĂ©t, nagyobb rendbe illesztett aprĂł lĂ©tidejĂ©t Ă©s teljes kiszolgĂĄltatottsĂĄgĂĄt kĂ©pezik le, ugyanakkor a nĂ©zĆt nagyon is elevenĂ©ben, ĂșgyszĂłlvĂĄn egzisztenciĂĄlisan veszik munkĂĄba, kiemelve abbĂłl a bizonyossĂĄgbĂłl, amelyet eddig sajĂĄt, csakis önmagĂĄra jellemzĆ lĂ©tezĂ©skĂ©nt ismert. Eljött a magĂĄny ideje. A darab itt indĂtja intimebb szĂłlamait. A kifejezĂ©s azonban most nemigen hoz bensĆsĂ©ges szĂneket, mert valahogy tĂĄvolsĂĄgtartĂł, hideg Ă©s kietlen minden akciĂł, dermesztĆen vilĂĄgvĂ©gi. Ahogy az elĆadĂĄs cĂme is sugallja, apokaliptikus.
A szĂłlĂłk Ă©s kettĆsök vĂ©gtelen sorĂĄban mindenki összetalĂĄlkozik, s Ășgy tƱnik, a variĂĄciĂłk szĂĄma kifogyhatatlan. A pĂĄrosokban alapvetĆen a kontakt tĂĄnc elemei dominĂĄlnak, de annak felismerhetĆen âfrenĂĄkosâ, ĂșjraĂ©rtelmezendĆ vonulatĂĄval. ĂrzĂ©kelni ugyan bennĂŒk az Ă©rintĂ©s pillanatait, az erĆ Ă©s a lendĂŒlet vĂĄndorlĂĄsĂĄbĂłl szĂŒletĆ Ăveket, de az egĂ©sz jelensĂ©g valahogy sĂșlyos, alaktalan, minden remĂ©ny nĂ©lkĂŒl valĂł. Az összegabalyodĂł, csĂșszĂł-vonaglĂł testek nem adnak plasztikus rajzot, valahogy kĂ©nyszerƱen tapadnak meg egymĂĄson, olykor szinte sƱrƱ pĂ©ppĂ© csomĂłsodva. A szemĂ©lyes lĂ©t kioldĂłdik a folyamatbĂłl, mintha valami ĂĄltalĂĄnosabbat, a lĂ©tezĂ©s tĂĄvolabbrĂłl mutatkozĂł perspektĂvĂĄit szemlĂ©lhetnĂ©nk benne. Mintha egyszer csak kitaszĂtanĂĄnak bennĂŒnket a vilĂĄgƱrbe, hogy ott alkossunk Ășj fogalmakat földisĂ©gĂŒnk lĂ©ptĂ©keirĆl. Nincs mibe kapaszkodni, nincs fix pontja a lĂ©tezĂ©snek. MagĂĄny Ă©s hidegsĂ©g van, az elhagyatottsĂĄg Ă©rzĂ©se kĂsĂ©rt. Ăs az egĂ©sz tĂșl van rajtunk, tĂșlnĆ kis magunkon. Ez a tĂĄvolĂtĂł, elbizonytalanĂtĂł effekt tulajdonkĂ©ppen rĂ©gi eleme a FrenĂĄk-daraboknak, Ă©s meglepĆ lelki mechanizmusokat indĂt be; elidegenĂti az embert önmagĂĄtĂłl, földrajzi Ă©s tĂĄrgyi környezetĂ©tĆl, elidegenĂti a testĂ©t a lelkĂ©tĆl, vagyis vĂ©gletesen szabaddĂĄ tesz. Az effĂ©le szabadsĂĄg persze komoly frusztrĂĄciĂłt okozhat. FrenĂĄk mƱveiben azonban mindeddig ott voltak az ellensĂșlyok, a sötĂ©t nyomorĂșsĂĄggal fensĂ©ges oppozĂciĂłban a magassĂĄg, az ĂĄlom, a repĂŒlĂ©s felszabadĂtĂł kĂ©pei. A szeretet Ă©s vĂĄgy Ă©teri tĂĄvlatai. Ăs olykor nĂ©mi humor. Most mindezt nĂ©lkĂŒlöznĂŒnk kell. Apokalipszis van, borzongĂĄs, remegĂ©s, fĂ©lelem uralja az egypĂłlusĂș szĂnpadi vilĂĄgot.
Az egyik duett pĂ©ldĂĄul csaknem szadisztikus vĂ©gkifejletet nyer, amikor a fĂ©rfi a nĆt hosszĂș hajĂĄnĂĄl fogva nyomorgatja; forgatja, kĂ©nyszerĂti le s föl, dĆlni Ă©s hajolni, vonszolĂłdni erre-arra, Ă©s a nĆnek mĂ©g mindig van haja⊠A neorealisztikus jelenet rĂĄadĂĄsul elĂ©g meggyĆzĆ, s mellette mĂ©g artisztikus is. Csak tompĂĄn fĂĄj, feloldozĂĄs nĂ©lkĂŒl. Egy mĂĄsik heterokettĆsben a szokott kontaktos összecsapĂłdĂĄsok, egymĂĄson gördĂŒlĂ©sek sorozatĂĄt a tĂĄrsulĂł akusztikai jelensĂ©g egyre ritkulĂł, mĂĄzsĂĄs ĂŒtĂ©sei vezetik szinte a lĂ©gszomjig; vĂ©gĂŒl talĂĄn mĂĄr csak minden harmadik-negyedik mozdulatnak jut egy sĂșlyos hangzat, a többi rĂ©szlet pedig nĂ©mĂĄn, a vĂz alatti birkĂłzĂĄs fullasztĂł görcsĂ©ben teljesĂŒl. A legjellemzĆbb, s ugyanakkor a legvĂĄratlanabb mĂ©gis kĂ©t fĂ©rfi jelenete. GĂĄzmaszkot öltenek, elĆvarĂĄzsoljĂĄk a hozzĂĄ csatlakozĂł szĂĄmtalanmĂ©ternyi csövet is, amelyrĆl csakhamar kiderĂŒl, hogy az ĂĄlarcokat köti össze: nincs mese, egymĂĄs levegĆjĂ©t kell majd szĂvni! AztĂĄn jönnek a fehĂ©rruhĂĄs hölgyek, hogy egy rövid rituĂĄlĂ© keretĂ©ben lerĂĄntsĂĄk a fĂ©rfigatyĂĄt, majd sötĂ©t kesztyƱben az immĂĄr tĂ©rdeplĆ fiĂșk lĂĄba közt matassanak kicsit; leginkĂĄbb egy prosztataszƱrĂ©st idĂ©z az akciĂł, az eredmĂ©ny pedig nyilvĂĄn negatĂv, mert a hölgyek a kesztyƱt lehĂșzva tĂĄvoznak a szĂnrĆl. Persze, azĂ©rt nem olyan vicces ez a kvĂĄzi vĂ©gbĂ©l-mustra, ha a kĂłrhĂĄzakra gondolunk, ahol a munkadarabokkĂĄ âlĂ©nyegĂŒltâ betegekbĆl kivesznek ezt-azt, ĂĄm bennĂŒk felejtik az ollĂłt, csipeszt⊠Ăs ezen tĂșl is; a szƱrĂ©smĂĄnia egyre terjed a vilĂĄgban, mĂĄr mindenfĂ©le testnyĂlĂĄsainkba menetrendszerƱen Ă©s hivatalbĂłl nĂ©zegetnek, s szinte tragikomikus, hogy a âharcâ eredmĂ©nyekĂ©pp a vilĂĄg betegsĂ©gtĂ©rkĂ©pe csak ĂĄtrajzolĂłdik, de mennyisĂ©gileg nem vĂĄltozik semmi. â ErrĆl a hosszĂș mƱanyag csĆrĆl meg egyĂ©bkĂ©nt is egy lĂ©legeztetĆ gĂ©p juthat az eszĂŒnkbe, csakhogy most egyre fogy benne az oxigĂ©n, s mentĆeszköz helyett inkĂĄbb fullasztĂł csapdĂĄnak tƱnik. De hol a valĂłdi veszĂ©ly? Kint vagy bent? A gĂĄzmaszkok azt sugalljĂĄk, hogy kint, a csĆben keringĆ, sokszorosan hasznĂĄlt mĂ©rges levegĆ meg azt, hogy bent, s talĂĄn mindkettĆ Ă©rvĂ©nyes. Ăm ahogy a kĂ©t fĂ©rfitest valamilyen abszurd ösztönisĂ©gben tekeredik, hullĂĄmzik egymĂĄson, ahogy kĂ©nyszerƱen összezĂĄrva-, prĂ©selĆdve vonaglanak izzadĂł hĂșsaik, mintha eltƱnne minden megkĂŒlönbözĆdĂ©s. VĂ©glĂ©nyszerƱ teremtmĂ©nyek ezek, több Ă©rtelemben is, összehajlik bennĂŒk mĂșlt Ă©s jövĆ, Ă©s a lĂ©tezĂ©s tĂĄvlatok nĂ©lkĂŒli, amorf ĂĄllapottĂĄ silĂĄnyul.
Ăgy tƱnik, az utĂłbbi jelenet darabbĂ©li helye, szcenikai jellemzĆi Ă©s dramaturgiai szerepe miatt is kĂŒlönös hangsĂșlyt kap. Egyfajta pillĂ©rĂ© vĂĄlik, oda- Ă©s visszafelĂ© is hat, ĂĄtszĂnezi a jĂĄtĂ©k minden mozzanatĂĄt, elbizonytalanĂt Ă©s megingat, Ă©rtelmez Ă©s Ă©rtelmezhetetlennĂ© tesz. A maga semmihez sem kapcsolĂłdĂł, gyökĂ©rtelen jelensĂ©gĂ©vel a nihil Ă©s a kĂĄosz rĂ©mĂ©t festi meg. Nincsenek azonosĂthatĂł alakzatai, felfoghatĂł vonalai, nincs benne semmi szabĂĄlyszerƱsĂ©g. Csak mozgĂĄs van, elemi szinten, az anyag öntörvĂ©nyei szerint. TalĂĄn mĂĄr az apokalipszisen is tĂșl. Igen, talĂĄn mĂ©g a vĂ©gĂtĂ©letben is több az âemberiâ, mert a romlĂĄs a romlĂĄs elĆttit tĂ©telezi, csak azzal egyĂŒtt Ă©rvĂ©nyes. De most nem talĂĄlni fogĂłdzĂłkat, nincs feloldĂĄs, semmilyen Ă©rtelemben. A kĂ©t fĂ©rfi drĂĄmĂĄja pĂ©ldĂĄul egy szemĂŒveges-parĂłkĂĄs Barbie-nĆ asszisztĂĄlĂĄsĂĄval kedĂ©lyes kutyasĂ©tĂĄltatĂĄssĂĄ szelĂdĂŒl: a fiĂșk nĂ©gykĂ©zlĂĄb hagyjĂĄk el a szĂnt, miközben a gazdi simogatĂĄsĂĄt lesik epedve. Milyen nyomorult alternatĂvĂĄk! Az elĂĄllatiasodĂĄs vagy a piacra dobott ĂĄrĂș ĂŒres csillogĂĄsa. Az epilĂłgus visszahat a hangsĂșlyos elemre: kioltja a maradĂ©k Ă©rtelmet is a kĂ©pbĆl, megfosztja minden irĂĄnytĂłl Ă©s cĂ©ltĂłl, s vele a nĂ©zĆt is az azonosulĂĄs szokĂĄsos szĂnhĂĄzi modelljĂ©tĆl. Ekkor azonban törtĂ©nik mĂ©g valami. âBarbieâ a takarĂĄsban, mĂĄr majdnem kilĂ©pve a szĂnrĆl, hirtelen megelĂ©geli tömegcikk-szerepĂ©t, ledobja parĂłkĂĄjĂĄt, napszemĂŒvegĂ©t, letĂ©pi a bĆrĂ©re tapasztott piros szĂvecskĂ©ket is, mintha vĂ©gre önmagĂĄvĂĄ szeretne lenni. AkciĂłjĂĄt nem pontozza a kĂŒlvilĂĄg: kĂ©nyszerzubbonyt hĂșznak rĂĄ! â Szinte felfoghatatlan, de ez a halk, szĂnpadszĂ©li epizĂłd a maga negatĂv teljesĂŒlĂ©sĂ©vel most mĂ©gis az ember egyetlen remĂ©nye marad. Benne rĂĄismerni mĂ©g az okra, egy belsĆ Ă©s nehĂ©z Ășt lehetĆsĂ©gĂ©re, amiĂ©rt e lĂ©ny egykor teremtĆdött.
TalĂĄn az egyik fiĂș spicces szĂłlĂłja is a tĂ©boly elĆttire utal, a magassĂĄg, a felemelkedĂ©s belsĆ ĂŒzenetĂ©re. Vagy a szĂ©psĂ©g olykor tĂșlfinomult, beteges kultivĂĄciĂłjĂĄrĂłl ad hĂrt, amely szinte kĂsĂ©rĆjelensĂ©ge a kultĂșrĂĄk hanyatlĂĄsĂĄnak? Esetleg a megzavart nemi azonossĂĄg Ă©lmĂ©nye feszĂti a rendkĂvĂŒl gyors Ă©s kemĂ©ny, magas lĂĄbdobĂĄsokkal tƱzdelt variĂĄciĂłt? NetĂĄn az a vĂĄgy munkĂĄl benne, hogy a kötelezĆ tĂĄrsadalmi normĂĄkban rögzĂŒlt â olykor szubjektĂve igazsĂĄgtalannak tƱnĆ â fĂ©rfi Ă©s nĆi szerepek egyszer majd Ășjra eltƱnjenek? A vilĂĄgvĂ©gi nagy felfordulĂĄs Ă©rtelmezĂ©se itt â az ĆskĂĄoszra is visszautalva â nĂ©mileg relativizĂĄlĂłdik, s persze mĂ©g inkĂĄbb elbizonytalanĂt a dolgok Ă©rtĂ©kĂ©t, viszonypontjait illetĆen. TĂĄnctechnikai-esztĂ©tikai szempontbĂłl viszont elĂ©g biztos alap ahhoz, hogy ismĂ©t meggyĆzzön az alkotĂł igĂ©nyeirĆl; FrenĂĄk ĂĄltalĂĄban kimƱvelt, szĂ©p testekkel operĂĄl, olyan elĆadĂłkkal tehĂĄt, akiknek technikai tudĂĄsa Ă©s szellemi Ă©rzĂ©kenysĂ©ge a testben is a testen tĂșlira mutathat, akik a sajĂĄt testben is megidĂ©zhetik a testisĂ©g mint lĂ©tbeli megnyilatkozĂĄs esszenciĂĄlis magjĂĄt. Amikor szigorĂșan a tĂĄncra gondolva a test mĂĄr nem akadĂĄlya az adekvĂĄt testi kifejezĂ©snek. E lĂĄtszĂłlagos ellentmondĂĄsban mutatĂłdik meg igazĂĄn a tĂĄncoslĂ©t elvont, önmagĂĄra utalĂł kĂŒzdelmĂ©nek lĂ©nyege.
Francia gyermekdal hangjaival indulunk a baromfifeldolgozĂł ĂŒzembe. Vagy inkĂĄbb egy vadĂĄszatra? SzĂĄrnyas jĂłszĂĄgok jĂĄrjĂĄk totyogva-billegve halĂĄltĂĄncukat, kedvesek, vidĂĄmak, mĂgnem egy lövĂ©ssorozattal csakugyan leterĂtik Ćket. Ez a jelenet kĂŒlönben â bĂĄr kĂŒlsĆsĂ©gei szerint nĂ©mi rokonsĂĄgot tart a âkutyĂĄsâ epizĂłddal â naturalista fejĂ©keivel Ă©s karakteres mozdulataival is kitƱnik a többi közĂŒl, tartalmilag pedig mindegyik kĂ©ptĆl elĂŒt. A gyarlĂł hĂ©tköznapi ember itt a fĆszereplĆ, aki immĂĄr nemcsak sajĂĄt lĂ©nyĂ©tĆl, hanem környezetĂ©tĆl is vĂ©gkĂ©pp elidegenedett, izolĂĄlt, gĂ©pies lĂ©nnyĂ© vĂĄlt. Aki gĂ©pkĂ©nt cselekszik, szĂłrakozik, zabĂĄl Ă©s Ă©lvez. Aki gĂĄtlĂĄstalan fogyasztĂłkĂ©nt Ă©li fel a vilĂĄgot. Ăs akit önmaga helyett most gyarlĂłsĂĄgĂĄnak tĂĄrgya kĂ©pvisel. â A fogalmazĂĄsmĂłdbĂłl egyĂ©rtelmƱen kiĂ©rezni a kritikĂĄt, jĂłllehet az alkotĂł most is tĂĄvolsĂĄgot tart sajĂĄt Ă©nje Ă©s szĂnpadi teremtmĂ©nyei között. â NĂ©mi rokonsĂĄgot mutat az elĆbbi jelenettel a zĂĄrĂł kĂ©p. A fĆ kellĂ©k egy vörös löttyel teli lavĂłr, amelybe a tĂĄncosnĆ idĆrĆl idĆre bemĂĄrtja hajzatĂĄt, majd szĂ©pĂvƱ Ă©s cĂ©lszerƱen lendĂŒletes mozdulatokkal szĂ©tfröccsenti a föltunkolt festĂ©ket. A fehĂ©r felĂŒleten mind több âvĂ©râ csordogĂĄl, olykor dekoratĂv rajzolatokkal tĂĄplĂĄlva a fantĂĄziĂĄt. Az etƱd kĂŒlönben leginkĂĄbb az akciĂłfestĂ©szet ĂșttörĆit idĂ©zi. De mielĆtt komolyan vehetnĂ©nk bĂĄrmit is, a lĂĄtvĂĄnyt kiegĂ©szĂtendĆ, hĂĄrom alak szambĂĄzni kezd; oldottan, mosolyogva riszĂĄlnak. AzĂ©rt egy pillanatra mĂ©g Ăgy is ĂĄtsuhan a kĂ©pen valami szolidaritĂĄsfĂ©le, hiszen lehet, hogy a latin ritmusokba feledkezĆ figurĂĄk nem megkĂ©rdĆjelezik a drĂĄmĂĄt, hanem rĂ©szvĂ©tlensĂ©gĂŒkkel Ă©pp nyomatĂ©kosĂtjĂĄk. A koreogrĂĄfus leheletfinoman jĂĄtszik a tragĂ©dia Ă©s komĂ©dia hĂșrjain, mindig ott egy kis bizonytalansĂĄg a jĂĄtĂ©k vĂ©gsĆ szĂneit illetĆen. Meglehet, maga sem döntött a dolgok felett, mert mostansĂĄg nincsenek tiszta kĂ©pletek, minden összeĂ©r, Ă©s mĂ©gis megkĂŒlönbözĆdik, egybemosĂłdik, Ă©s mĂ©gis szĂ©tesik, formĂĄtlan, nyĂșlĂłs Ă©s ragacsos. Valahogy ebben vagyunk most, ebben lĂ©tezĂŒnk S ezt FrenĂĄk hibĂĄtlanul Ă©rzi.
E felbomlĂł, alaktalan ĂĄtmenetisĂ©gben, oszlĂĄsnak indult maradvĂĄnyvilĂĄgban csak a fĂĄjdalomnak, a szenvedĂ©s ĆrĂŒletĂ©nek lehet hitele. Ide szorult a maradĂ©k igazsĂĄg. Az egyik szĂłlĂł mezĂtelen nĆalakja a kĂ©tsĂ©gbeesĂ©s szakadĂ©kĂĄban hĂĄnykolĂłdik. Eldobja magĂĄt, keze-lĂĄba levegĆbe rĂĄndul, mint egy felfordult bogĂĄr. Ăs nincs, ki megnyugtassa, nincs, ki szĂłljon Ă©rtelmĂ©hez, ki leereszkedjen a mĂ©lybe, hozzĂĄ. TalĂĄn, mert mindannyiunknak, mindannyiunkban csak a mĂ©lysĂ©g lĂ©tezik mĂĄr.
Csak a mélység.
ForrĂĄs: http://www.ellenfeny.hu/archivum/2005/5/1667-vilagvegi-borzongas?layout=offline