Valóság és álom

Hamvay Péter @ Népszava

2010. december 17.


Egy valóságos road-movie látható a Trafó Kortárs Művészetek Házában vasárnapig. Frenák Pál legújabb koreográfiája a k.Rush, a színpadon álló cadillac segítségével a huszas évektől a hetvenes évekig röpíti a nézőt. A koreográfus szerint a darab üzenete, hogy képesek vagyunk egymás mellett élni. Frenák Pál arról is beszélt, hogy saját megmaradásunk érdekében le kell győzni a szélsőséges, kirekesztő erőket.


- Legújabb darabját a k.Rush-t Pécsett mutatták be a Pécs2010 projekt programjaként. Mit tapasztalt Európa Kulturális Fővárosában? - A számos külföldi fellépés és turné miatt sajnos kevés programot tudtam megnézni. Pécs nagyszerű és hangulatos város, nagyon örültem a lehetőségnek, hogy mi is részt vehettünk a Pécs2010 projektben. Bár a felkészülési körülmények nem mindig voltak teljesen megfelelőek.


- Az előző kormánnyal is sokat harcolt a függetlenek érdekében, ám úgy tűnik, a jelenlegi koalíciónál újabb küzdelmekre kell számítani.

- Ne szaladjunk annyira előre. Tavasszal derül ki, hogy kell-e küzdeni, akkor tudjuk meg mennyi pénzt kapnak a függetlenek. Remélem, megkapjuk a törvény garantálta 8 százalékot. Közben igyekszem meggyőzni a jelenlegi kulturális kormányzatot, hogy a több éve hazai és nemzetközi sikereket elérő társulatok minimum 3-5 évre tervezhessenek előre és ne kelljen minden évben egy kuratórium előtt bizonyítaniuk, hogy méltók a támogatásra vagy sem. A külföldi fesztiválok és fellépések miatt az ilyen társulatoknak több évre előre kell látniuk, és tudniuk kell, hogy megvan-e hozzá az anyagi fedezet, hogy képesek fenntartani a társulatot. Emellett évek óta hangoztatom azt is, hogy szükség lenne táncközpontokra, befogadó színházakra, de nem csak Budapesten, hanem országszerte. Olyan helyekre, ahol a fiatal koreográfusok dolgozhatnak és kipróbálhatják magukat. Rengeteg pénzt és energiát lehetne ezzel megspórolni, mert nem kényszerülnének együttes alapításra a még kiforratlan csoportok.

- Gondolja, hogy a jelenlegi klíma alkalmas most erre? Alföldi Róbert rendezéseit a parlamentben ócsárolják azok, akik nem is látták az előadásokat, a színház előtt tüntetők buzizzák a rendezőt, kiutasítják Závada Pál drámáját a Művészetek Palotájából... - Reméltem, hogy ezeken az indulatokon már túl vagyunk. És remélem, hogy ezt a hisztériát csak egy kisebb réteg gerjeszti. Jó volna, ha képesek lennénk egy élhető országot teremteni. Mi lehet ennek a módja? Nagyobb önbecsülésre lenne szükségünk. A világ, de még Európa számára is sajnos csak egy kis pont vagyunk, és azok is maradunk, ha nem becsüljük meg önmagunkat és nem küzdünk meg ezekkel az erőkkel.

- Miről szól a legújabb bemutatója? - Kapcsolódik ahhoz is, amiről most beszéltünk. Szeretném megmutatni, hogy képesek vagyunk egymás mellett élni. A darab egy olyan road-movie, amelyben több generáció van jelen, a húsz évestől a hetven évesig, de akik mégis képesek a jelenben megélni önmagukat.

- Honnan, milyen forrásokból táplálkozik a koreográfia? - Főleg filmekből, a húszas évektől a hatvanas évekig számos műfaj idéződik meg, természetesen nem szigorú kronológiában. Különösen David Lynch munkái voltak nagy hatással rám, de emellett olyan szereplők is megidéződnek egy-egy mozdulatban, mint Isadora Duncan, Jim Morrison, Marilyn Monroe, Paul Newman, vagy Janis Joplin.

- Felismerhetőek lesznek? - Nem hiszem. A próbafolyamat legelején még konkrétan jelentek meg, de mostanra szublimálódott a személyük, ahogy a filmek is. Ráadásul a táncosok által eljátszott jeleneteket tovább árnyalják, vagy éppen ellenpontozzák a videón látottak. A valóság tehát állandóan keveredik az illúzióval.

- Legutóbbi munkája, a Seven is egy utazás története, igaz, másféle.... - Ott az üldözöttek, az emigránsok reménytelen és nehéz utazásáról volt szó. Ha emlékszik, hatalmas gumibelsőket húztak maguk után, erejüket megfeszítve a szereplők. A mostani darabomban viszont az utazás, az úton levés éppen az ellenkezőjét jelenti: a szabadságot.

- ...melynek jelképe a rózsaszínű cadillac, de hát ez az utazás nem merő giccs? - Ezért nem rózsaszín, hanem fehér. Mindezen túl tovább árnyalja a gondolatot, hogy a második világháború elől menekülők képe is feltűnik.

- Sőt az atombomba képével zárul a darab... - Ám a nézőnek kell eldönteni, hogy melyik valóságszinten történik a tragédia. Nem biztos, hogy egy már megtörtént esetről van szó, inkább arra figyelmeztet, hogy merre megyünk, milyen veszélyek fenyegetnek, s el tudjuk-e kerülni azokat.



Compagnie Pal Frenak  | Foundation for Contemporary Dance and Sign Theater - HU18093982 | privacy policy & cookies policy | info@frenak.hu