top of page

Az elviselhetőség határán

Bóta Gábor @ Népszava

2016.09.27


A nemzetközi léptékben is igencsak elismert és keresett Frenák Pál gyakran brutális. Az elviselhetőség határán mozog, vagy éppen áthágja azt a koreográfiáiban. Nem kíméli sem a nézőit, sem a táncosait. Már-már olyan állapotra törekszik, a Trafóban bemutatott, Lutte című produkcióban is, ami kivetkőzteti őket önmagukból. Megmutatja a legszélsőségesebb érzéseket is.



A totális agressziót vagy a földöntúli jóságot elegyíti Frenák Pál az előadásban, akár egyetlen pillanatban is, hihetetlen érzelemmennyiség zúdul ránk, és ezek olyan intenzíven hömpölyögnek, mint a zenében. Ez azzal is jár, hogy szinte semminek nincs egyértelmű jelentése, érzelemhalmazok vannak, testek bámulatos mozdulataiból szerveződő látványorgiák, melyekből persze kialakul valami domináns érzés, intenzív közlendő, de ez semmiképpen nem áll össze lineáris, szájbarágós cselekménnyé.


A most a Trafóban bemutatott Lutte című produkció címe birkózást, küzdelmet jelent franciául, és az előadásnak rögtön az elején meg is jelennek a cselgáncs, az ökölvívás, sőt a glima elemei, ami izlandi küzdősport, a cselgáncs, a birkózás sajátos ötvözete, gyakorlása közben akár jókora távolságra is eldobják az ellenfelet. Test testet ér. Ütközik. Fájdalmat okoz. Majd távolodik. Frenáknál a nézés is szinte fájdalmat okozhat.


Az ő táncosai nem p