Czimmermann MĂĄria @olvassbele.com
2012. ĂĄprilis 13.
Nagy vĂĄrakozĂĄs elĆzte meg a FrenĂĄk PĂĄl TĂĄrsulat Ășj darabjĂĄnak bemutatĂłjĂĄt. A TrafĂł szokĂĄs szerint zsĂșfolĂĄsig megtelt. A tĂĄrsulatnak sok a rajongĂłja, akik igazi premiert utoljĂĄra 2010-ben lĂĄthattak, mert a tavaly bemutatott Frisson felĂșjĂtĂĄs volt.
Az elĆadĂĄs cĂme Hymen â az eskĂŒvĆ, a nĂĄsz latin istensĂ©gĂ©nek neve.
A szĂnpadon egy nagy, ĂĄtlĂĄtszĂł felfĂșjhatĂł medencĂ©t lĂĄtunk, ami ĂŒres, de ha mozognak benne, azt az illĂșziĂłt kelti, hogy vĂzzel van tele. A medence fölĂ© rengeteg menyasszonyi ruhĂĄt fĂŒggesztettek fel. Az emberek lakodalomra kĂ©szĂŒlnek. A szĆke menyasszony (Jantner Emese) mĂ©g kombinĂ©ban a menyasszonyi ruhĂĄjĂĄt adja oda a kerekes szĂ©kben ĂŒlĆ fiĂșnak, hogy elterelje a figyelmĂ©t, arrĂłl, hogy a szintĂ©n szĆke vĆlegĂ©nnyel (Feicht ZoltĂĄn) szeretkezik. A vĆlegĂ©ny a bakancsĂĄt fĂ©nyesĂti, a nĆ a ruhĂĄjĂĄt prĂłbĂĄlja. Majd kimennek, Ă©s egy szĂŒrke-fekete ruhĂĄs, fekete hajĂș lĂĄny (Vasas Erika) jön be, Ă©s azt tĂĄncolja el, hogy Ć ettĆl az egĂ©sztĆl nagyon ki van borulva. VergĆdik a medencĂ©ben, majd nem mozdul többet.
A tolĂłszĂ©kes fiĂș kiemeli magĂĄt a szĂ©kbĆl, Ă©s kimenti a lĂĄnyt. A lĂĄny ĂĄjultnak tƱnik, a fiĂș Ă©lesztgeti, majd talpra ĂĄllĂtja, Ă©s jĂĄrni kĂ©nyszerĂti. A lĂĄny, mint valami rab, engedelmeskedik, Ă©s a kezĂ©nĂ©l fogva hĂșzza a fiĂșt a szĂ©kĂ©vel egyĂŒtt.
Bejön egy mĂĄsik rokon (Nelson Reguera). Neki sincs ĂnyĂ©re a lakodalom, de nincs annyira kĂ©tsĂ©gbeesve, mint a lĂĄny. A medence szĂ©lĂ©n egyensĂșlyoz, vergĆdik Ć is egy kicsit, majd jĂĄtszani kezd a mozgĂĄssĂ©rĂŒlt fiĂșval. Az ilyen jelenetek idĆnkĂ©nt elĆfordulnak FrenĂĄk-darabokban, Ă©s nagyon szoktam szeretni, amint utĂĄnozzĂĄk egymĂĄst, nagyon figyelnek egymĂĄsra a szereplĆk, Ă©s aztĂĄn örömmel egyĂŒtt mozognak. Reguera is összeomlik, a fiĂș vigasztalja.
KĂ©sĆbb a szĆke nĆvel, aki valĂłszĂnƱleg az anyja, konfliktusba kerĂŒl a tolĂłszĂ©kes fiĂș, Ă©s egymĂĄshoz sem Ă©rve âverekszenekâ. Az anya elutasĂtĂĄsĂĄban, tĂĄmadĂĄsĂĄban, a fogyatĂ©kos fiĂș dacos ellenkezĂ©sĂ©ben lappang az idĆnkĂ©nt kirobbanĂł keserƱsĂ©g, hogy az anya nem tudja Ćt elfogadni. Mert egyĂ©bkĂ©nt gondoskodĂłan, szelĂden bĂĄnik vele, de az eskĂŒvĆvel jĂĄrĂł stressz kihozza belĆle is az elkeseredĂ©st.
A Holoda PĂ©ter ĂĄltal zseniĂĄlisan megszemĂ©lyesĂtett mozgĂĄs- Ă©s Ă©rtelmi sĂ©rĂŒlt fiĂș volt az egyetlen Ă©rdekes, figyelemremĂ©ltĂł Ă©s szerethetĆ jelensĂ©g a darabban. Az elĆbb leĂrt jelenetek pedig a legszebbek Ă©s legemlĂ©kezetesebbek, mert ezekben vannak legalĂĄbb olyan rĂ©szletek, melyekhez hasonlĂłakat mĂ©g nem ismertem FrenĂĄk mĂĄs darabjaibĂłl. EgyĂ©bkĂ©nt minden tĂĄncos a tĆle megszokott mozgĂĄs- Ă©s Ă©rzĂ©svilĂĄgot jelenĂti meg. (Feicht ZoltĂĄnt ugyan mĂ©g nem lĂĄttam FrenĂĄknĂĄl, de az ĂĄltala jĂłl megformĂĄlt karaktert igen.) Ăs ha vĂ©ge a kĂ©szĂŒlĆdĂ©snek, fotĂł, Ă©s kezdĆdhet a mulatsĂĄg.
A dramaturgia ĂĄltal elĆĂrt mulatsĂĄg azonban megmaradt a szĂnpadon. Az elĆadĂĄst ettĆl kezdve komolyan venni nem tudtam, igazĂĄn szĂłrakoztatĂłnak sem talĂĄltam. Igen zavarĂł, hogy minden tĂșl konkrĂ©t. Hogy rĂĄismerek arra, milyen egy lagzi, Ă©s semmi ezen tĂșlmutatĂłt nem sugall. A jelenet nem mĂĄs, mint önmaga. PĂ©ldĂĄul: mĂĄr mindenki be van rĂșgva, Ă©s kötekednek egymĂĄssal. Az izmos pasi zuhanyozik, majd kidĆl. Nincs is mĂĄr kedve az arĂĄjĂĄhoz, hiszen ami csak törtĂ©nhetett, az mĂĄr Ășgyis megtörtĂ©nt közöttĂŒk.
Az egĂ©sz eskĂŒvĆ csak formalitĂĄs, amit egyedĂŒl a szĆke nĆ Ă©lvez, de azĂ©rt Ć is szenved tĆle. Ăgy, ahogy Jantner Emese szenvedni szokott a FrenĂĄk-elĆadĂĄsokban. A vĆlegĂ©ny bĂŒszke, mert olyan macsĂłs dolog, hogy mostantĂłl âenyĂ©m a nĆâ. A többiek csupĂĄn jĂł kĂ©pet vĂĄgnak az egĂ©szhez, Ă©s megprĂłbĂĄljĂĄk Ă©lvezni. Van tĂĄnc meg magyar nĂłta is, ahogy kell. De a feszĂŒltsĂ©g olykor kirobban, beintenek, csak Ășgy, a vilĂĄgnak, Ă©s mosoly helyett vicsorognak. Mindenki fĆszereplĆ szeretne lenni, menyasszony Ă©s vĆlegĂ©ny egyszerre. EzĂ©rt van mindenki menyasszonyi ruhĂĄban, a bakancs a lĂĄbukon meg a vĆlegĂ©nyt jelenti. Ez bizony frenĂĄki panel, volt mĂĄr a FiĂșk-ban is hasonlĂł. NĂ©ha egĂ©szen mesejĂĄtĂ©kszerƱnek tƱnik a lĂĄtvĂĄny a kirĂĄlylĂĄnyos ruhĂĄkkal, a szĆke nĆvel, a szĆke kirĂĄlyfival meg a fekete hajĂș HamupipĆkĂ©vel.
A felfĂșjhatĂł, puha Ă©s ĂĄtlĂĄtszĂł medence, a menyasszonyi ruhĂĄk lebegĆ tĂŒllszoknyĂĄi, a vilĂĄgos szĂnpad sĂșlytalannĂĄ teszik az emberek szenvedĂ©sĂ©t. A mozgĂĄs, a drĂĄmaisĂĄg elvĂ©sz ebben a közegben. A fogyatĂ©kos fiĂș tƱnik az egyetlen eleven lĂ©nynek ezek között a kĂsĂ©rtetek között.
FrenĂĄk gyakran hasznĂĄl fogyatĂ©kos emberekre jellemzĆ mozgĂĄsokat a koreogrĂĄfiĂĄkban. Gyakran elĆfordul munkĂĄiban a siketek jelnyelve, az autistĂĄkra jellemzĆ mozgĂĄsok, a megbĂ©nult lĂĄb. Ez nagyon tetszik, mert Ăgy teljes a vilĂĄg. A tĂĄncos az egyik pillanatban mĂ©g a földön csĂșszik bĂ©na lĂĄbakkal, a következĆ pillanatban meg elkĂ©pesztĆ akrobatikus mozgĂĄst mutat be. SƱrĂtve jelenik meg, hogy ugyanaz az ember lehet vĂ©gtelenĂŒl elesett Ă©s csodĂĄlatosan ĂŒgyes. A fogyatĂ©kossĂĄg nem ritka Ă©s kĂŒlönleges dolog, bĂĄrhol felbukkanhat.
A Hymenben viszont Holoda PĂ©ter vĂ©gig bĂ©na marad Ă©s Ă©rtelmi sĂ©rĂŒlt (mĂ©g a taps alatt is). Tudjuk, hogy a valĂłsĂĄgban is ritka a csodĂĄs gyĂłgyulĂĄs. HiĂĄba prĂłbĂĄlnĂĄnk mĂĄsra gondolni a lĂĄtottakrĂłl, a rokkantsĂĄg tĂĄrgyiasulĂĄsa, a kerekes szĂ©k visszavonhatatlanul a konkrĂ©thoz lĂĄncol. ElvĂĄgja annak a lehetĆsĂ©gĂ©t, hogy a lĂĄtvĂĄny önmagĂĄnĂĄl többet jelenthessen.
Egyszer meg lehetett nézni, de Frenåkéktól sokkal nagyobb élményekhez szoktam. Többet is vårok.
ForrĂĄs: https://olvassbele.com/2012/04/13/eskuvo-a-trafoban-frenak-pal-tarsulat-hymen/