MakkZs @ Mezei néző
2019. június 9.
Még sose történt meg velem ilyen fennállásom óta: zsinórban ez volt a negyedik és egyben lezáró este a Pesti Színházban. A John Gabriel Borkman és a Toldi után jött a tegnapi első függetlenszínházi előadás is a Maladypétól, és most még egy táncszínházat néztem. Összességében elmondható, hogy ezzel a sorozattal kiléptem a megszokott rutinomból, és csak azt sajnálom, hogy nem előbb jutott eszembe. (Most már akkor sem tudnám folytatni, ha épp a kihagyott előadásokat nézhetném sorra, most már kezd elborítani a Rajna, a jövő hét nem tud másról szólni, csak a Wagner-napokról.)

Ezen az estén a Pesti Színház földszintje szinte tele is volt, bár az előadás 2016-os, így a csapat rajongói nyilván akár többször is láthatták azóta. Az előadás az első pillanattól az utolsóig intenzív mozgásra épül, és a címről – harc franciául – szól.
„A tükörfényű, vakítóan fehér szőnyeg kijelöli a szembenézés, a tánc, pontosabban a küzdelem terét – a küzdő felek pedig egyszerre ütköznek össze egymással és önmagukkal. Hol saját törékenységük, hol állati ösztöneik, hol a külvilág végtelen agressziója ellen harcolnak; a küzdelemben saját magukon kerekednek felül és saját magukkal szemben maradnak alul.” – ez a színlap leírása, és valóban ez is a lényeg, ezt látjuk, valóban testek küzdelmét, különféle harcművészeti technikával, akrobatikus ügyességgel.