Tóth Ágnes Veronika @ Revizor
2010.10.25.
A MILAN-hoz és a Twinshez még egy ikerdarab csatlakozott, a Wings, melyben Nelson Reguera Perez és Major László kettősét egy tangóharmonikás, Pascal Conte egészíti ki. Érzelem, intimitás, fizikalitás – a már megszokott összetevők, meglepetés nélkül. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A Wings szép, de kicsit hosszúra hagyott munka, melynek szinte az összes eleme ismerős már korábbról, ugyanis a tehetséges táncosok és a kreatív zenész közreműködése ellenére az új Frenák-bemutató nem tartogat elég váratlan fordulatot. Túlságosan hasonlít a Twins című darabra, amelynek szintén voltak előzményei, gondoljunk csak az Újvári Milánnak készült MILAN (vagy a Várnagy Kristófra átalakított MILL & AN című variációra). A MILAN szólónak készült, benne egy fiatal fiú útkeresési kísérleteivel, aki saját báb-alteregójával küzdött meg.
A Twinsben a báb helyét egy ikerlény, egy másik táncos vette át (a darabot Várnagy Kristóf és a társulatban akkor debütáló Major László táncolta), de a térhasználat, a koreográfia szorosan követte az előző darabot. Alapjában nem vagyok a hasonló újraértelmezések ellensége, a Twins-t kifejezetten érdekesnek találtam, bőven volt még ebben a témában annyi, hogy még egy darab szülessen belőle, és a Várnagy-Major kettős számára is optimális lehetőségnek tartottam.
