ORIGO
2017.05.15.
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/24. levélária.
Kedves Néném!
Nincs vége a kérdéseknek: miért szeretjük mi ezt az érthetetlen Bartókot, mit keres nálunk a még érthetetlenebb Frenák, és hogy merünk vetítéses első félidőt adni a mi európai értelemben vett közönségünknek? És mi az, hogy retrospektív?! Azt hiszem, minden igyekezet dacára Ön sem fogta még fel, micsoda este lehetett az a száz év előtti! Mi változott meg a háborús vereség küszöbén (de arról mit sem sejtve! pláne semmit a forradalmakról!) a magyar kultúrában, s hogy miért nevezhetjük a Fából faragott királyfit áttörésnek, a XX. század beköszöntének a magyar színházművészetbe...
Nénémnek vannak megszívlelendő kérései is. Igaza van, talán kevéssé hangsúlyozom ezeket, de például tényleg feliratozhattuk volna angolul a múlt pénteki FÁBÓL FARAGOTT100 ünnepi est beszédeit. Ahhoz viszont hamarabb kellett volna összeraknom a sajátomat, a Seregi-kuratórium tagjainak improvizált megszólalásairól nem is szólva. Ahhoz viszont a rendezőnknek is előbb kellett volna noszogatnia, ő pedig két nappal korábban mutatta be Farkas Ferenc Bűvös szekrényét az Erkel Színház KamRaktárában, míg a művészeti igazgatót többhetes kolozsvári ottlétre delegáltuk, hogy megrendezze a Ruzitska-féle első megmaradt magyar operát, a leginkább Singspielnek tipizálható Béla futását az Orbán György által újraköltött Chudy-darabbal, a Pikkó hertzeggel együtt. Az évad végén járunk, a tematikus fesztivál elején, egy meghirdetett másik szezon már első és még utolsó utáni munkálatainál, térdig két további tervezésében, és itt van nekünk még két futó kormányelőterjesztés, valamint három különböző, sokmilliárdos építészeti projekt: szóval köszönjük szépen, jól elvagyunk.
További mentség lehet, hogy a centenáriumi est valamennyi jegyet váltott nézője grátisz műsorfüzetet kapott, amelyben képekkel és rövid ismertetővel mutattuk be a táncjáték száz esztendejét, mód nyílt benne a Frenák-értelmezés skiccelésére éppúgy, mint a Seregi-díj bemutatására. Éspedig két nyelven: ékes angolsággal is. A honlapra természetesen felírtuk, a kalendáriumba személyesen raktam bele bő egy éve, hogy esténk első fele ünnepség, a retrospektivitás jegyében. Vagyis: röviden szemlézzük mindazokat a Fából faragott-produkciókat, amelyeket az Opera 1917 óta bemutatott. Mind reprezentatív, hisz nem is volt sok, mindössze nyolc, amelyből Seregi László egymaga hármat jegyez. Kérdés-e, hogy habár Frenák Pál új verziója is most „előbemutatódott", Seregiről, a táncjátéki forma hazai zsenijéről miért épp most emlékezünk meg? (Azon túl, hogy ötödik éve mindig májusban, 2012-es halálának hónapjában adjuk át a róla elnevezett díjat.)
Kedves Néném, de most már hadd válaszoljak az elgondolásaink sziklaalapjául szolgáló hiteles idézetekkel: rájuk és velük, ezért épült így az évad, a fesztivál, az este. Bartók írja: „1917-ben a budapesti közönség magatartása határozottan megváltozott műveimmel szemben. Az a szerencse ért, hogy egy nagyobb művemet, A fából faragott királyfi című táncjátékot – hála Tango Egisto mesternek – zeneileg tökéletes előadásban hallhattam." Hadd fűzzem hozzá, hogy magyar dirigensek sora mondta le a Bánffy Miklós intendánstól érkező felkérést, a kottát eljátszhatatlannak, sőt néha rondának titulálva. A zenekar kidekorálta a szólamanyagok, „vége a zagyvaléknak", „nokedli" és efféle csúfolódás került kéretlen széljegyzetbe. Aki vállalta, a negyvenes éveiben járó olasz vendégkarmester, Bánffy szerzeménye, akit végül hat szezonon keresztül itt lehetett marasztalni, és egy évvel később, a Kékszakállú herceg várának ugyancsak ősbemutatásával nemcsak a bartóki életrajzban kap kétszeres helyet, de az egyetemes zenetörténetben is. Mert néha ennyin múlik: a mű higgadt és érzékeny elemzésén, és a hangokon túlmutató koncepcióba vetett hiten. (Micsoda varázsos előképe ez a tíz évvel későbbi Radnai-dekádnak, amely pedig majd Kodály színpadi műveit vezeti az Operaházba, és akkor is egy olasz karmester, Sergio Failoni nyújt majd értő segédkezet éppenséggel a Székely fonó bemutatásához...)
„Elmentem hát az intendánshoz és azt mondtam neki: Gróf úr, én soha még életemben nem voltam színpadon. Adja át nekem a táncjáték megrendezését. Sohase hallottam róla, hogyan tanítanak be táncokat. Bízza rám a tánckar vezetését, különben A fából faragott királyfi nem kerül színre. Nem hiszem, hogy akadt volna intendáns, ha nem magyar gróf, aki merte volna vállalni ezt a könnyelmű kalandot. (...) Két hónapig dolgoztam. Tizenöt kilót lefogytam. Bradával, Nirschyvel és Pallayval és az egész fanatizált tánckarral indultunk rohamra... Ezek már Balázs Béla szavai, aki a Kékszakállúhoz egyszerűen nem is mérhető, szimpla és kevéssé fordulatos mesét tett le balettszüzséként Bartók asztalára. Azonban a zeneszerző számára a fabáb, az erdő és a szerelem világa a felszabadulást jelentette a színpadon, „látványos, színes, gazdag, változatos" kényszerképzetekre ragadta a komponistát.
Mielőtt Nénémtől búcsúznék mára, még folytassa egy kicsit a librettista, aztán jövő héten küldök levelet, amelyben Bánffy intendáns és jelmez-díszlettervező, Bartók és kritika hangját foglalom majd össze. Ja, és Frenák Pál véleményét – de most még vissza Balázshoz:
„Magas ázsiotázzsal* árulták a jegyeket. Az Opera leghangosabb botrányára készültek. Készen voltak már a kritikák a »Bélácska, ne komponálj« szellemben és stílusban. Emlékezetes este volt. Az utolsó taktus után másodpercekig halotti csend volt a nézőtéren. Egyetlen taps se. De egy pisszegés, egy fütty se hallatszott. Láthatatlan, roppant mérleg ingott még erre és arra. Mint valami belső vívódás, néma harc folyt a nézőtéren halotti csendben. Aztán a karzaton robbant ki az extatikus taps és ujjongás és mint a lavina szakadt le a páholyokra és a földszintre és magával sodorta a sajtósöpredéket is. Sok kritikát kellett azon az éjszakán átírni. Ez volt Bartók Béla első áttörő sikere."
Tatjána néném történelmi és kultúrantropológiai érdeklődését kész vagyok a jövő hétvégén is türelemmel csigázni.
Szeretettel üdvözli
Szilveszter
2017. május 14.
Forrás: http://www.origo.hu/kultura/20170515-okovacs-sok-kritikiat-kellett-aznap-atirni.html