Új Szó - Vasárnap @ Szabó G. László 2020.04.26
„Háborús állapot van – jelentette be Emmanuel Macron köztársasági elnök. A vírus az ellenfelünk. Én most épp egy orvosi rendelő várótermében ülök. Remélem, nem vagyok beteg. Kivizsgáltatom magam. Macron minden szociális és erkölcsi támogatást megígért a népnek. Ettől el is érzékenyültem. Hozzáteszem: kemény rendeleteket volt kénytelen bevezetni. Bevásárolni csak délig lehet. Valahogy meg kell fékezni a bajt. Limitálni kell az emberi kapcsolatokat. Nekem jónak tűnik ez a megoldás. A franciák is megértően fogadták. Hat metróállomásnyira van tőlünk az orvosi rendelő. Mi a belvárosban lakunk, a 9. kerületben, közel a Sacre Coeurhöz, az Operához és a Louvre-hoz. Száz embert ha láttam összesen, és még ennél is kevesebb kocsit. Ezen az útszakaszon máskor tömegek vonulnak. Akad természetesen néhány itt rekedt turista, aki beöltözve futni megy, mert szüksége van a mozgásra, friss levegőre. Mentősök helyett tűzoltókat láttam az utcán, akik orvosokkal közlekednek. Vészhelyzetben ugyanis őket mozgósítja a kormány, ők szállítják kórházba a súlyos betegeket. Engem négy civil rendőr állított meg az utcán. Harminc év körüli, Joker-ruhás fiúk. Őket nem lehet kikerülni. Igazoltatják az embereket. Az első kérdésük: van-e engedélyed? Ha nincs, büntetnek. Otthon, ha 12 óra után valamilyen nyomós okból el akarod hagyni a lakásodat, kell írnod egy igazolást, például, hogy orvoshoz mész. Fel kell tüntetned az orvos nevét, telefonszámát, mellé a sajátodat, plusz a lakcímedet. Hogy mindent ellenőrizhessenek. Ha nem vagy otthon időben, vagy kiderül, hogy átverted őket, fizetsz, méghozzá komoly összeget. Az orvos óránként fogad egy beteget. Mielőtt bemész hozzá, fertőtlenítened kell. A legjobb az, ha esőkabátot veszel magadra, és abban közlekedsz, azon nem hatol át a vírus, és könnyen le tudod mosni minden egyes használat után. A ruhádon 12 órán át életben van, utána pusztul csak el.
Párizs belvárosában nincsenek kirabolva az üzletek. Van hús, gyümölcs, zöldség. Folyamatosan töltik áruval a boltokat. Feleslegesen senki nem vásárol.
A betegeknek még a taxiköltséget is megtéríti az állam. Ezt is Macron üzeni. Az Isten beszéljen belőle! Párizsból sokan leköltöztek vidékre. Rosszul tették. Az ottani orvosi rendelők baj esetén nem biztos, hogy szakszerűen el tudják látni őket. Nem olyan a felszereltségük, mint a fővárosiaké. Mi is le akartunk költözni a vidéki házunkba. Tüdőembóliája volt a feleségemnek. Az orvosa azt tanácsolta, ne menjünk sehova. Az ottani kórházak hamarabb megtelnek, mint a párizsiak.
Ha fóbiám lesz a bezártságtól, majd éjjel lemegyek sétálni. Éjfél után talán nem fognak igazoltatni. Hatéves koromtól tizennégy éves koromig árvaházban éltem. Rácsok és kerítések mögött. Tudom, mi az, hogy bezártság. Most ez az érzés is visszajön. Le kell kötnöm magam valamivel. Írogatok, angolul tanulok, jógázom. De ha nem csinálnék semmit, azt sem volna baj. Annyit dolgoztam az elmúlt években, hogy rám fér egy kis kényszerpihenő.”