Compagnie Pal Frenak  | Foundation for Contemporary Dance and Sign Theater - HU18093982 | privacy policy & cookies policy | info@frenak.hu

Abból alkot, ami benne él

2014. március 10. Szabó G. László @ÚjSzó


Vasas Erika és Nelson reguera a Tricks&Tracks próbáján - Szakárossy Zsuzsa felvétele

Tizenöt éves a Frenák Társulat. Jubileumuk alkalmából tizenöt évvel ezelőtt bemutatott, a veszprémi táncfesztiválon díjazott és Pozsonyba is elhozott előadásuk, a Tricks&Tracks folytatása készül új táncosok közreműködésével.


Flashbackről, vagyis visszatekintésről beszél Frenák Pál a folytatás kapcsán, átfolyatott szerepekről, korról és generációs kérdésekről. A legendás, korszakalkotó produkció alapgondolata semmit nem veszített aktualitásából.

„Őszinte vallomásokat deklarálunk most is – mondja a társulatvezető koreográfus. – Megmutatjuk, kivel mi történt az elmúlt másfél évtized alatt, ki kinek a helyére akar beállni anélkül, hogy kifúrná a másikat. Ez a természetes kiválasztódás. A Jantner Emese által megformált figura szeretne visszaállni a helyére, de már nem tud. Nemzedékváltás zajlik. Lesben állnak a többiek. Ahhoz, hogy újra elfoglalhassa korábbi pozícióját, tudnia kellene valami mást. De tud-e vajon? És mit tud Marie-Julie, aki már a helyére lépett? Emesének nimbusza van, története, ezzel szembe kell néznie. Nem biztos persze, hogy Emesének ugyanazt a pozíciót kellene visszaszereznie, amely eredetileg az övé volt. Az 1999-es Tricks&Tracksban bemutattunk egy prototípust. Hogy annyit érsz, amennyi valóban vagy. Itt most másról szól a történet. Hatalmasat változott a világ. Ilyennek meg olyannak képzeljük magunkat. Holoda Péter figurája maga a megtermékenyítő, az erős hím. A második képben viszont önazonossági zavarai vannak. Átveszi Emese szerepét, ami nagyon komoly művészi teljesítményt igényel. Lesz egy teljesen új szereplő, az ártatlan fiú, a bohóc, aki nem meri megmutatni magát. Egy érett nőnek azonban nincs szüksége bohócra. Ő férfit akar. Domináns hímet. Hiába a frontális találkozás, ez a kapcsolat nem fog működni. Megélik viszont a nagy pillanatot. Az egyszeri szerelmet.”

Ironikus, kegyetlen, provokatív lesz a Tricks&Tracks 2 is. Az első rész megszületésében nagy szerepet kapott az a négy hónap, amelyet Frenák Pál Japánban töltött a kortárs tánc, a nó, a butoh, a kabuki, valamint a jelnyelv kapcsolatának kutatásával. A folytatásban is megjelenik majd a japán kultúra letisztultsága, áttetsző minimalizmusa, akárcsak a metropolisok felfokozott tempója, villódzó őrülete.

„Agresszív lett a világ, nem tudjuk, ki kivel tart, nem látunk át viszonyrendszereket – vélekedik Frenák Pál. – Régen egyértelműek voltak a kapcsolatok. Ma a nő is lehet fent, maga alá gyűrve a férfit. A Tricks& Tracksot egyértelműen Japán hozta ki belőlem. A hipermodernizmus hatása. A pulzáló energiák kontrasztja. Ez meglesz most is, de a mai motiváció még inkább a kapcsolatokban éleződik ki. Engem meg ma is a kapcsolatok érdekelnek. Ott akarok még mélyebbre menni. Hogyan tudja elfogadni magában Emese azt a nőt, akit mindenki otthagyott, egyedül van, de még vállalása van, önmegvalósítani szeretne. S az a fél perc, amit a srác az érett nővel tölt, mennyire befolyásolja a későbbi életét. Nelson is több szerepben fog megjelenni. Ő a másságot hozza be. Zsidó, arab, cigány, meleg, prosti – Magyarországon most egyre megy. Rasszizmus, kirekesztés, modern barbarizmus zajlik, bármerre nézek. Mindenki őrjöng, és senki sem figyel a másikra. Önmagamra, önmagunkra reflektálok a Tricks&Tracks 2-vel. A koncepció, a pulzáló ritmus, a szcenográfia marad. Más lesz ez az előadás, és mégis ugyanaz, mint a tizenöt évvel ezelőtti. Nyomatékosítom a stílusjegyeimet. Picasso sem dobta el az ecsetjét, nem akart megfelelni elvárásoknak. Dalí sem. Giacometti sem. Modigliani sem. A megújulás nem azt jelenti, hogy felrúgom azt, amit eddig létrehoztam. Én nem akarok más lenni, mint aki vagyok. Azok várják ezt tőlem, akik nem tudják megvalósítani önmagukat. A Tricks&Tracks 2-ben mindenki önmagát keresi. Az alfahímet az elhagyatottság, az apa- és a szeretethiány motiválja. Emese áldozat. Annak idején maga dobta el a szerepét. Megvált tőle. Kilépett a helyéről. Most döbbenten tapasztalja, hogy valaki ott áll helyette. Feicht Zoltánnak maszkja lesz, amitől meg akar szabadulni. Befáslizzuk a fejét, és még sötét szemüveget is kap. Koreográfusként én is lefejtem magamról a feleslegeset, de mindentől nem akarok megválni. A kontratempó is fontos számomra. Az én dimenziómban a hátrafelé nem a meghátrálást jelenti, hanem az újabb lépést előre. Mint ahogy a legborzasztóbb spirál az egyenes. A Tricks& Tracks első részében földig érő, csuklyás klepetusban, fehérre festett arccal jeleltem, halálos csendben. A titokzatos figurából mára megjelölt ember lett. Most más lesz az üzenet. Sebekkel teli lesz a testem, de megmutatom, hogy vagyok, élek, nem vérzek. Pedig a világ azt harsogja: dögölj meg, vérezz el! Nem tudok és nem is akarok racionálisan gondolkodni, és abból alkotni. Csak abból a valóságból, ami bennem él, amit látok, ami átsuhan rajtam.”


Forrás: https://archivum.ujszo.com/online/kultura/2014/03/10/abbol-alkot-ami-benne-el