top of page

Fémágon csüngenek

Updated: Sep 11, 2020

Sándor Zita @ Ellenfény 2015. 5. szám


Frenák Pál legújabb bemutatója, a Birdie kísérlet arra, hogy a koreográfus jellegzetes és karakteres formanyelvét némiképp megújítsa, hogy a jól ismert és bejáratott jelrendszerrel új tartalmakat közvetítsen.


A Birdie pontos folytatása Frenák hosszú idő alatt kialakított táncnyelvének, tulajdonképp az utóbbi évek előadásainak meghosszabbítása, amit számtalan motívum ismétlődése mutat. A társulatba érkező új tagok - ugyanúgy, mint a régiek - mind nagyszerű technikai tudással és fizikai erőnléttel rendelkeznek, s tökéletes, arányos és szabályos, görögösen esztétikus testük van. A tér közepén, az előadás középpontjában - mint sok más Frenák- darabban (Hymen, InTime, x&y, k.Rush) - egy hangsúlyos, a teret szinte teljesen betöltő tárgy áll, ez esetben egy hatalmas (7- 8 méter hosszú, 2,5 méter magas) fémcsövekből összeépített rácsszerkezet. Ennek a központi térelemnek a tulajdonságai határozzák meg a táncosok mozgását, a rendkívül erőteljes, dinamikus és technikás koreográfiát. A fémrudakhoz Frenák sok testcsavarást illesztett, a táncosok igyekeznek körbefonódni a hidegen csillogó csöveken, s csak az állandó mozgás figyelmeztet arra, hogy a domború, tömör izmokkal teli testeknél a fém mégiscsak keményebb. Gyakoriak a hosszú, keskeny hengereken vagy azok mellett, azokkal párhuzamosan végzett akrobatikus spárgák is - a test nemcsak a fém keménységét, hanem alakját, egyenességét, merevségét is felveszi.

A táncosok kosztümjei, akárcsak az eddigi Frenák-előadásokban, apró fekete, nagy testfelületet szabadon hagyó ruhák és az elmaradhatatlan térdvédők. Az előadás második felében megjelennek (a például a Frissonból, InTime-ból, Tricks & Tracksból vagy a Hymenből ismerős) fehér és fekete öltönyzakók (igaz, itt frakkosított változatban), a piros magas sarkú cipők (InTime). A színpadkép ez alkalommal is nagy műgonddal összeállított, s képzőművészeti alkotáshoz hasonló élményt nyújt: az oldalról vagy felülről érkező fények kékre festik a teret, melynek közepén forog a fémesen csillogó térszerkezet és a rángatózó, ugráló-repülő, tökéletes arányossággal megáldott, mértani alakzatokat felvevő testek. <