Komjáthy Zsuzsanna
Színház.NET @ 2022.07.15.
(...)
FrenÁk Társulat: Secret Off_Man. Fotó: Hirling Bálint / Müpa
A Secret_Off Man című koreográfiában nyoma sincs az effajta bizonytalanságnak, bár Patakyhoz hasonlóan Frenák Pál is sematikus figurákat mozgat, de ezek definiált, egyszerű, villanásnyi lények, akik nem kívánnak túlnyúlni saját szerepkörükön. Céljuk, hogy felkavarják a nézői nyugalmat, hogy felforgassák, amit a dolgok megszokott rendjéről a hétköznapokban tudni vélünk. Frenák gondosan gyúrja össze szereplőit közönségesből és fenségesből, elhasznált giccsből és rejtett vágyainkból, félelmeinkből. Persze, aki járatos a Frenák-koreográfiák világában, aligha rökönyödik meg, hiszen ezek a lények (például a csábító, vörösruhás nő, a BDSM világot és valamiféle transzcendenciát egyszerre idéző, csillogó overálos férfi, a kényszerzubbonyos alak, a sövényfejű alakok stb.) ismerősek. Részint, mert a Bartók Tavaszra készült Secret_Off Man egyfajta parafrázisa Frenák korábbi munkáinak, megidézve azok emlékezetes figuráit és jeleneteit (a Twins, az In_Time, a Tricks & Tracks, a Frisson képeit), részint pedig mert műveinek vizuális világa már beépült a kollektív művészi tudatunkba.
Frenák kétségtelenül óriási hatású koreográfus, és meggyőződésem, hogy hermetikusan zárt saját világa még azokra is hatott, akik valójában egyetlen munkáját sem látták. Furcsa figurái, kontrasztos, noir-os fénykezelése, az áradó, feszes-dinamikus mozgásanyag (facsarodások, hullámzó törzsmozgások, csápos karmunkák, akrobatikus, sokszor veszélyes elemek) és képzőművészeti igényű látványvilága iskolát teremtett, igaz, olyan iskolát, amit paradox módon ma kevés hazai koreográfus követ. Ennek két oka lehetséges: egyrészt Frenák egyedisége és zsenialitása, másrészt hogy munkái idővel mintegy hozzásimultak a közízléshez – illetve a közízlés simult az előadásaihoz, vagyis „csupán kulturált művészetté válnak”, amiről Seregi is ír idézett könyvében (p.199). Amire ma már sikk jegyet váltani, ami szélesebb közönségréteget is megszólít, de közben a kurrens művészeti kérdésekre egyre süketebbé válik. Kicsit más előjelekkel, de hasonló a helyzet egyébként Pataky előadásaival is: témáik és kifejezőformáik olyan táptalajból nőnek ki, amely elindult a kulturalizálódás útján. Ez persze természetes folyamat, mert senkitől sem várható el – a legnagyobb művésztől sem –, hogy alkotói pályáján két-háromféle kifejező módot sajátítson el (vagy akár: találjon fel), és mert létezik megújulás egy adott szókincsen belül is. Az életművek vizsgálatakor ez a fajta belső megújulás roppant érdekes, a művészet „evolúciója” szempontjából azonban nem feltétlenül hordoz információt – persze hordozhat.
FrenÁk Társulat: Secret Off_Man. Fotó: Hirling Bálint / Müpa
Visszatérve a Secret_Off Man-hez: Frenák táncosai, mint általában, most is emberfeletti teljesítményt mutatnak fel, szinte beleszédül az ember, a szíve pedig – da-damm, da-damm – felveszi a dübörgő (techno, klasszikus, táncdal) zene ritmusát. A koreográfia sorjázza a képeket: egyik jön a másik után, nincs megállás, mintha Frenák nemcsak intertext-kollázst alkotna, de próbálná még-még-még jobban feltornázni a sebességet is. Persze, az érzet, amit egy jó táncelőadás kelt, bizonyos értelemben a gyorsulásból fakad, ám ez a tempó olyan szapora, hogy a néző lemarad. Vagy talán a rohanó világ allegóriája volna mindez? – nem hiszem, hogy érdemes leegyszerűsítenünk a látottakat. Frenák koreográfiái mindig is stimulánsként hatottak, és talán éppen abból fakadóan, hogy egyre csökken a távolság a közízlés és az előadásai között, fokoznia kell a dolgokat, hogy a kívánt hatás megmaradjon. De mi van akkor, ha már korábban elment a falig?
Mi? FrenÁk Társulat: Secret Off_Man Hol? Művészetek Palotája Kik? Koncepció: FrenÁk. Koreográfia: R_Társulás. Zene: Halász Gábor, Hunyadi Máté. Látvány: Victoria Frenák. Díszlet: Kiss Péter, Molnár Szabolcs. Jelmez: Henez Mariann. Fény: Vajda Máté. Előadók: Anibal Dos Santos, Esterházy Fanni, Lőrincz Emma, Vasas Erika, Eoin Mac Donncha, Maurer Milán, Keresztes Patrik.