kisalfold.hu @ 2019.05.28
Dr. Horváth Nóra, a Művészeti Szakkollégium koordinátora második alkalommal szervezett Frenák Pál workshopot a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Karán. A világhírű koreográfus betegsége miatt ez alkalommal nem tudott jelen lenni, de Lőrincz Emma és Várnagy Kristóf táncművészek hitelesen, nagy átható erővel, kisugárzással képviselték társulatukat és a mestert is Győrben.
A workshopokon arra törekszenek, hogy hozzáférhetővé tegyék a frenáki világot a résztvevőknek. Ebben a világban Várnagy Kristóf szerint pontosan az az izgalmas, hogy másként érinthet meg mindenkit. Különböző háttérrel, eltérő múlttal jövünk, miközben Frenák Pál munkája nagyon emberi, és sok-sok interpretációra ad lehetőséget. Ettől nagyon unikális. Értelmezésben rendkívül gazdag, és nem is törekszik arra, hogy leszűkítse a nagy képet, hanem hagyja, hogy mindenki a maga történetével érkezzen meg.
A saját őszinteségével, teszi hozzá Lőrincz Emma.
Én most kezdtem el dolgozni a Palival, és az tetszett meg benne, hogy tényleg önmagam lehetek. Előtte nem lehet hazudni. A tánc, a test és a lélek annyira őszinte lesz, amikor vele dolgozunk, hogy egészen felemelő, földön kívüli állapotba kerülhetünk"
– mondja Emma, aki a W_all című darabban siket színésznővel és mozgássérült sportolóval is együtt táncol.
Várnagy Kristóf kisebb-nagyobb szünetekkel lassan tizenöt éve szerepel a Frenák Pál Társulatban, ahol az előbb említett nyitottság azt is jelenti, hogy lehetőség van a megújulásra mindenki számára. Olyan ez, mint egy jó könyv, ami újra olvasva, különböző életszakaszokban mást és mást jelent, új aspektusokat fedezhetünk fel benne.
Emmát pedig, amikor tizennégy éves volt, anyukája vitte el a Müpába, a társulat egyik előadására. A Frenák Pál által teremtett csodálatos atmoszféra annyira magával ragadta, hogy már akkor eldöntötte, vele akar dolgozni.
Szerelem volt első látásra a Pali munkássága.
Másfél éve született meg a döntés arról, hogy Frenák Pál módszertanát workshopokon keresztül is minél szélesebb körben átadják. Folyamatosan szélesítik a képzési programot amatőröknek, gyerekeknek. Felújítják a beavató foglalkozásokat, foglalkoznak hátrányos helyzetű gyerekekkel, óvodásokkal és középiskolásokkal is.
Mint ahogy általában, a táncművészek most sem konkrét szándékkal jöttek Győrbe. A workshopok a Frenák-darabokhoz hasonlóan arra reflektálnak, hogy kik érkeznek. Tehát nem egy konkrét metodikát akarnak mindenáron mindenkinek lenyomni a torkán, hanem „leérzik" egymást az első öt-tíz percben, látják, hogy milyen a résztvevők összetétele korban, adottságban, mi a hátterük, és arra hoznak be olyan elemeket, amikkel a társulatban is dolgoznak.
Itt az ideje, kedves olvasó, hogy levegye ön is a cipőjét, és virtuálisan bekapcsolódjon a frenáki világba. Kezdjen azonos tempóban kényelmes sétálni. Próbáljon megszabadulni minden sallangtól, kapcsolódjon a légzéséhez. Próbálja ki, hogy előre dőlve sétál, azt is, hogy hátra dőlve jár, és találja meg a legtermészetesebb, legideálisabb testhelyzetet. Engedje le a testsúlyát. Próbáljon a legnagyobb felületen érintkezni talpa érzékelő sejtjeivel a földdel, érezze, hogy minden lépés egy talpmasszázs. Menet közben fedezze fel a külvilágot.
A járás után pedig következzék az érintés világa. A résztvevők, az egyetem többféle karáról érkezett hallgatók a győri Frenák-workshopon csukott szemmel végigtapintják a mellettük álló arcát. Az újdonság erejével ható, önfeledt kacagás szakad fel belőlük közben.
Gondoljatok bele, ha kesztyűvel nyúltok a táskátokba, soha nem találtok meg semmit sem benne, de amint leveszitek a kesztyűtöket, máris mondhatjátok, hogy hopp, itt a rúzs
– fordul viccesen Várnagy Kristóf a közönségéhez, ráirányítva a figyelmet a bőr érzékenységére, az érzékszervek közül a tapintás fontosságára. Egy-egy gyakorlat után közösen átbeszélik a tapasztalatokat, majd megismétlik a mozdulatsort.
Először érkezzetek meg, adjatok magatoknak időt, figyeljetek, és hangolódjatok össze, engedjetek bizalmat egymásnak
– kéri Kristóf. És ahogy követik egymást, lesznek összetettebbek a feladatok, fejlődik vezetéssé az érintés, úgy teljesednek ki, érkeznek meg Frenák Pál világába a résztvevők, változnak, lényegülnek át táncossá, tehetik teljessé önmaguk világát ugyanúgy, mint a közösségi együttlétet, légiesen szabaddá válva legvégül.
A XXI. Országos és Nemzetközi Kortárs Összművészeti Találkozó fődíját a Frenák Pál Társulat – Frisson című produkciója kapta, a legjobb táncos díjat pedig Várnagy Kristóf vehette át a Frisson című előadásban nyújtott teljesítményéért.