Sz. Deme László @ Táncélet.hu
2009. február 15.
Kettő tarkopasz és félmeztelen táncos akrobatikus és intenzív lábnyújtásokkal kering egymás sarkában. Fehérre meszelt fejük maszkként idegeníti el őket egy realisztikus megjelenéstől, miközben színpadi létezésük nagyon is élő figurákról ad számot, hiszen úgy kergetőznek és incselkednek egymással, mint valami játékos kedvű állatkölykök. Bensőséges és közvetlen kapcsolatuk azonban láthatóan gyötrést és gyötrelmet is hordoz, hiszen ha egyikük éppen belecsodálkozna egy felfedezésébe, vagy elmerengne egy gondolaton, mozdulaton, akármin, a másik máris kizökkenti, s rakoncátlankodása újra indítja a testvérpáros nyughatatlan kerengését. A Twins-Ikrek valamiféle egymáshoz rögzítettségről tudósít különféle stációkat ragadva meg.
Több kompozíció fut több szálon, amelyek közös eredőjük a felemás iker-állapot. Frenák Pál új koreográfiáját a 2006-os Milan ikerdarabjának szánja a színlap tanúsága szerint. Előkerülnek az útkeresés és szárnyalás ott használt szimbólumai: a görkorcsolyás suhanások, a repülő hinta, a sirályok, a karra erősíthető drótszárny, vagy a vetített fénycsíkok éles ösvényei. De míg a Milanban egyetlen táncos volt, aki társra vágyott, s ezért egy bábot hurcolt magával, addig az Ikrekben a társ már nem csak hiányként jelentkezik, hanem teherként is.
A két alak vadul korcsolyázza be a félhomályos kezdőkép keskeny fénysávjait. Váltják egymást, azaz helyettesíthetőek, nem a szem