Tegdes Péter @Funzine 2018.03.19.
em tudom, mi Frenák Pál titka, de az biztos, ha színpadra állítja táncosait, kő kövön nem marad: új dimenziót, új idősíkot rajzol a nézők köré. Ez történt tegnap este is a Trafóban, ahol a Fiúk című előadását láttam.
Fernák Pál munkásságát legutóbb a Müpában csodálhattuk meg, a tavaly bemutatott HIR-O című előadáson, melynek az egyik próbájába is bepillanthattam. Így azon nagyon kevés ember közé tartozom, akik láthatták, milyen izzasztó munka, kemény próbák és önfegyelem előzi meg a tánctársulat minden egyes előadását.
Fontos hozzátenni, hogy Frenáknál nincsenek előre megírt, kőbe vésett mozdulatok: a táncosok (természetesen Frenák utasításait követve) minden egyes alkalommal másképp élik meg a művet és a színpadot, így minden alkalommal egy kicsit másféle előadással találkozhatunk.
A Müpa és a Trafó hangulata teljesen más, így a tegnapi előadás előtt biztos voltam abban, hogy a mostani, Fiúk című előadás talán nem picit fog különbözni a második világháborús atombombázást feldolgozó HIR-O-tól.
A Fiúk című előadásban a különböző férfiarchetípusokat mutatták be a táncosok, a Macsótól, a Nárcisztól kezdve egészen a Herkulesig. Ami a színpadon megelevenedett, az maga a megtestesült Férfi, egy kis iróniával és humorral vegyítve.
A kidolgozott testű táncosok hol állatok módjára őrjöngtek és védték a területüket, mint a kutyák a territóriumukat, hol egymással harcoltak, fitogtatva az erejüket, hol gyengédebb, érzékibb oldalukat mutatták be.
Ami mindegyik jelenetben közös és szemmel látható volt, az az inak és izmok megfeszített munkája, az erő és az akarat, no meg a táncosok arcán titkon megbúvó kisfiús incselkedés és férfiúi páváskodás.
Ellentmondásnak hangzik? Itt minden jól megfér egymás mellett.
Fanyar humorral ábrázolták a testükkel büszkélkedő férfiak gyerekes hiúságát, nevetséges rivalizálásba torkolló erőfitogtatásukat és az állatias viselkedésbe forduló tesztoszteron túltengésüket.
A Fiúk nemcsak finoman kigúnyolja, de élethűen be is mutatja az erősebbik nem legjellemzőbb sztereotip tulajdonságát, méghozzá egy különleges “frenákos” formanyelvbe csomagolva, ami nem ismer tabukat.
Itt tényleg feketén fehéren, szőröstül bőröstül (ruhátlanul) láthatjuk a férfit.
A különböző szerepek egymást váltják vagy éppen egymásra kontráznak, felfedve a férfitestbe zárt nőiességet is, ami éppúgy része a férfiasságnak, mint a nyers fizikai erő.
Az előadás alatt az első sorok mellett, a lépcsőn ült Frenák is, akinek az arcát sajnos nem láthattam az előadás alatt, de úgy hiszem, elégedettséget pillanthattam volna meg rajta. Teljesen jogosan, hiszen ahogy azt a vastaps is mutatta, a táncosoknak sikerült valami egészen különleges világot felépíteniük az egyórás előadás alatt és úgy mutatták meg A Férfit, ahogy korábban még nem láthattuk.
Azt hiszem, erre mondhatjuk csak igazán, hogy “Ez jó mulatság, férfi munka volt.”
Képek: bobal photography
Forrás: https://funzine.hu/2018/03/19/kult/korhataros-ferfijatek/