top of page

Madarak jönnek, madarak fájnak

2016. május 23. Szabó G. László @ÚjSzó



Szakárossy Zsuzsa felvétele

Harmadszor vendégszerepel holnap Pozsonyban Frenák Pál társulata. A Tricks & Tracks és az InTimE után most legfrissebb darabját, a Birdiet hozza el a párizsi illetőségű magyar koreográfus, aki jellegzetes és karakteres formanyelvével a kortárs tánc világviszonylatban is egyik legjobb alakja. 


Ismerős lehet a cím: a táncmű ihletője Alan Parker Birdy (Madárka) című filmdrámája, William Wharton amerikai író 1978-as regénye és Raymond Depardon dokumentumfilmje, a San Clemente. Mindebből természetesen semmi nem jelenik meg a színen, itt nincs gyógyintézet, idegklinika, nincsenek ápolók és ápoltak, ez nem sárga házban működő mai „kakukkfészek”. Amit látunk, a fémcsövekből épített különös labirintus, rácsszerkezet, ha úgy tetszik, kalitka, amely hol fogva tart, hol védelmet nyújt, így az ember (de lehet az madár, „madárember” is) akkor sem hagyja el, ha nyitva az ajtaja. A hidegen csillogó alakzat képzőművészeti alkotásnak is beillik, s az előadás során többször is változik, a hol felülről, hol oldalról érkező fények pedig mindig más, de mindig erős atmoszférát teremtenek. Ebben a sajátos, egyszer keménynek, máskor kegyetlennek tűnő térben élik fájó, megtiport és megnyomorított életüket azok, akiket a sorsuk ide vetett. Emberek, akik mennének is, maradnának is, de a rácsok mögött már nagyobb biztonságban érzik magukat, mint a kinti „szabad világban”.