Nemzeti.net @ 2018-10-14
Már ahogy szállt le vele a repülő Párizs felett, elsírta magát. Intézetis gyerekként arról álmodott, hogy egyszer ott fog élni, ahol Edith Piaf élt, és közelről láthatja majd az Eiffel-tornyot. Táncversenyt nyert Budapesten, így került Londonba, onnan repült a francia fővárosba. December volt.
Orosz kucsmában, feszes nadrágban, bundás csizmában toporgott a párizsi repülőtéren. Franciául három szót tudott, látta, hogy megbámulják: ki ez a figura? Történt mindez 1982-ben. Frenák Pál azóta gyökeret eresztett Párizsban, nemzetközi hírű táncos-koreográfus lett.
Pontosan emlékszik arra a bizonyos napra, az érkezése napjára. New York-i nagybátyjától rá maradt, gurulós bőröndjét húzta maga után a Champs-Elysée-n. Nem tudta, hova menjen, mit csináljon, hol fog aludni, kitől várjon segítséget. „Kukorica Jancsi voltam egy számomra teljesen ismeretlen világban” – mondja, majd egy nagyot ugrik a múltban, és úgy összegez: évekbe telt, míg célegyenesbe jutott.