Oroszlán Anikó @ Revizor
2011.01.10.
Az EKF finisében mutatták be Pécsett Frenák Pál új előadását k.Rush címmel. A saját(os) műfajmegjelölés szerint az előadás „movie-moving”, azaz mozgókép ihlette koreográfia, színpadi road movie, egy felvonásba zsúfolt végeláthatatlan rohanás. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA.
A produkció – ahogy ez több helyütt olvasható volt – szándéka szerint Isadora Duncan, Jim Morrison, Marilyn Monroe, Janis Joplin és Paul Newman alakját szeretné felidézni a táncosok mozdulataiban. A társulat saját tagjain kívül ez alkalommal Lőrinc Katalint és a Pécsi Balett prominens művészeit, Uhrik Dórát és Lovas Pált is sorai közé fogadta. A látható és láttatott kontraszt a fiatal táncosok és a tapasztalt, érett mozgásművészek között valóban éles: míg Frenák csapatának tagjai izgágák, mozgékonyak, akciódúsan léteznek, Uhrik, Lovas és Lőrinc jelenléte felmutatás jellegű, állandó, lassú, elnyújtott, szándékosan emblematikusnak mutatott. Sajnos keveset táncolnak, az előadás mintha inkább az egyéniségükre, a tekintetükre, a nevük által kijelölt szemantikai mezőre számítana.

A darab gyorsan váltakozó etűdök, jelenetek sora, amelyek között az összefüggés sokszor csak utalásszerű, vagy nem is észlelhető. Egyetlen kapcsolódási pont van, az út, a mozgás, térben és táncban. Közös pont a – kis színpadon még inkább koncentráltnak tűnő – „tetthely”, a színpad közepén álló óriásinak tűnő fehér Cadillac. A tér ezzel együtt Frenák korábbi színpadaihoz képest nagyon is egyszerű, kevés kihívást jelent táncosnak és nézői fantáziának egyaránt. A fordulópontokat csak a térelem helyett olykor inkább ormótlan kelléknek tűnő autó különböző profilokba való nehézkes átfordítása, illetve a színpadi középbe helyezése jelenti.