lecool
2016.10.07.
Vannak előadások, amiket egyszerűen közelről kell látnod. Egészen közelről. Mert érezni akarod a teret, ott akarsz lenni, igazán, belelélegzel a színpadba, a szemed falja a sötétet, a torkodban-szívedben dübörögnek az elektroakusztikus robajok, hipnotizálva bámulod a hófehér, furcsa hálót veled szemben, ahogy mozdul benne valami-valaki és olyan mintha nem is néző lennél már, hanem szerves része ennek az egésznek, egy kis darabkája ennek különös világnak. És persze ha már közelség, közelről látod az izmok, a végtagok, az inak mozdulását. Hiszen tánc.
Kortárs tánc. A leggyönyörűbb, legbrutálisabb, leglenyűgözőbb fajtából. Frenák Pál világa ez. És a MU Színházban végre közel lehet lenni. Egészen közel. Közel Maurer Milán, fiatal táncos elképesztő energiáihoz, erejéhez, lendületéhez. Szinte minket sodor el, ott az első sorban, szinte mellőlünk rugaszkodik el, és repül a háló felé. És persze közel lehet lenni a mesterhez, Frenák Pálhoz, az ő fehérre festett kortalan arcához, rebbenő butoh tánc mozdulataihoz, jó értelemben hátborzongató jelenlétéhez…
Forrás: http://budapest.lecool.com/event/frenak-pal-tarsulat-un-budapesti-bemutato/