Wonder Wheeler @ szupervumen.hu
2017.11.04
Az elmének mindig szüksége van kikapcsolódásra. Frenák előadásai erre nem megfelelőek. Egyszerűen nem lehet alattuk pihenni, kikapcsolni a gondolatokat, csak úgy l’art pour l’art élvezni. Kényszerít minket, hogy túl az audiovizuális élmény befogadásán, még használjuk is a fejünket.
Egy rohanós hétköznap után, egy perccel kezdés előtt megérkezni egy ilyen darabra nettó öngyilkosság. Mindenkinek, aki Frenák opusra érkezik, előírnám, hogy legalább egy órával előtte ürítse ki az elméjét, és hangolódjon az eseményre. A kortárs modern tánc olyan velős és direkt formáját kapjuk, amit utána ki is kell heverni.
A mostani mű abban különbözik a korábbiaktól, hogy felkarolták benne a Magyar Táncművészeti Egyetem végzős hallgatóit is, így az új generáció is helyet kapott a megszokott művészek mellett, sokszereplős, rendkívül mozgalmas képeket megvillantó csapattá kovácsolva őket. Eddig is találkoztunk eszközökkel az előadások folyamán, most mégis meglepetésként hatott az “eszköztelenség eszköze” jelzővel aposztrofált előadáson a számtalan különböző bambuszrúd, trapéz és spirál, amely a táncosok élő partnerévé formálódott a szemünk előtt. Egyes jelenetekben hat méter magasan pörögnek a művészek, artistaként is helytállva, mi nézők pedig egyszerre izgulunk értük, és csodáljuk a precizitásukat.
A koncepció 72 évvel Hiroshima után is aktuális kérdéseket feszeget. Frenák és társulata a japán történelem meghatározó tragédiáját dolgozza fel rendhagyó módon. Inspirációként kultikus filmek (Szerelmem, Hiroshima; Fekete eső) és a mester saját japán élményei említhetőek. Az előadást figyelve, felváltva éreztem úgy, hogy egy videoklip audiovizuális eszközeivel ingerelnek, máskor, hogy egy ősi, letisztult kultúra egyszerűsége és szimbólumrendszere simogatja a lelkemet. A bambusz eszközök folyamatos forgásban-mozgásban vannak, egy-egy pillanatban akár gyomorforgató hatással bírnak a nézőre. Nem kímélnek a hanghatásokkal sem. Zene és zaj az elviselhető határán mozog. Meglepő volt látni a jelmezek felhozatalát is. Aki már járt Frenák programon, annak számára nem ismeretlen, hogy sokszor a maga valójában, olykor teljesen lecsupaszítva mutatják be az emberi testet. Ezt kiegészítették a koncepcióhoz igazodva kimonókkal, ami teret engedett újabb táncos varázslatokhoz. Most is feszült csendben, a zsigerig ható zárókép után fejeződött be az előadás, olyan pillanatban, amikor zavarban ülünk, tapsolhatunk-e?
Számomra mindig élmény egy ilyen előadás, nem tudom „tetszik”, vagy a „nem tetszik” kategóriába sorolni. Vannak alkalmak, amikor agykapacitás hiányában a Feleségek Luxuskivitelben nyújt antidotumot a napi stressz ellen, és szerencse, ha ezt ellenpontozandó marad igény gondolatébresztő pillanatokra. Nem kérdés, a HIR-O ötvenegynéhány varázslatos perce szigorúan az utóbbi kategóriába sorolható.
képek: Bobál Katalin – bobal photography
Forrás: https://szupervumen.hu/post/2017/11/04/bambuszok-es-emberek-hir-o-a-frenak-tarsulat-ujabb-darabja/